
Philip K. Dick – A jövő orvosa
MŰFAJ: Sci-fi, Disztópia
SOROZAT RÉSZE: –
FÜLSZÖVEG:
“Mit lehet tenni, ha maga az idő beteg?
Jim Parsons remek, elkötelezett orvos, aki a legfejlettebb technikákkal gyógyít és mindennél többre tartja az emberéletet. Így aztán kétszeresen is szorult helyzetbe kerül, amikor egy különös autóbaleset révén a jövőben találja magát, méghozzá egy fejlett társadalomban, ahol azonban az életmentés törvénybe ütközik.
Szerencsére azért itt sem csak Parsons hisz az élet szentségében, és akik osztják a nézeteit, az ő orvosi képességeit akarják felhasználni egy titkos, kétségbeesett tervhez a saját és társadalmuk jövője érdekében, amely tervhez azonban vissza kell utazni a múltba is.
A jövő orvosa nem csupán egy rémisztő jövőképet tár elénk, de egyúttal az időutazás paradoxonjait is vizsgálja, mégpedig úgy, ahogy arra csak Philip K. Dick képes.”
Értékelés
Idén jelentkeztem az Agave kihívásra, ahol 15 új megjelenésű könyvüket kell elolvasni és értékelést írni róla. Olyan régóta szemeztem már az íróval, így amikor láttam, hogy jön februárban az egyik könyve a kiadónál, rögtön előrendeltem.
Bevezetés:
Lévén, hogy még semmit nem olvastam tőle, nem tudtam, hogy milyen a stílusa és mire számíthatok. Azonban sokszor említik őt és nagy a rajongótábora is, úgy ítéltem meg, hogy nem lehet rossz. A fülszöveg pedig nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és eléggé rövidnek is találtam ahhoz, hogy kezdésnek jó döntés legyen. Gondoltam, ha tetszeni fog, akkor mást is kézbe veszek PKDtől.
Pedig ez a társadalom a halálra épül. A halál a mindennapi életük része. Emberek haltak meg, és senkit nem zavart, még az áldozatokat sem.
Amit szerettem benne:
Rendkívül kedvelem az időutazós történeteket, a Vissza a jövőbe is nagy kedvencem, úgyhogy eléggé motoszkált a fejemben, hogy biztosan jó regény, alig vártam, hogy végre kézhez kapjam.
Annak ellenére, hogy nem mai darab (1960-ban publikálták először) meglehetősen élvezhető stílusú, nem is igazán éreztem azt, hogy ez ennyire régi lenne. Első perctől kezdve szórakoztató, leköti a figyelmet. Már néhány oldal után kibontakozik a cselekmény, ami nem is probléma, mert egy kisregényről beszélünk (összesen 178 oldal+az ajánlások a végén).
Jim egy átlagos, napsütötte reggelen indul el a városba, ám oda már nem sikerül elérnie, mert autóbalesetet szenved és különös módon a jövőben találja magát. Noha, már eleve a jövőben vagyunk, hiszen főszereplőnk önvezérlő autóban utazott. Ez önmagában érdekfeszítő történetnek tűnik, de az író még meghinti az egészet azzal, hogy ez a társadalom, ahová orvosunk csöppen nem egészen olyan, amilyet az ember el tudna képzelni az őt követő nemzedékeknek. Elképesztően tetszett az a világ, amit Dick elénk tár ennél a jelenetnél. Intelligens és szellemes módon játszott azzal, hogy milyen lehet egy feltételezhető jövőkép; én egyes jeleneteknél teljesen elvesztem benne. A könyv első 70 oldala túlságosan tetszett, nem tudtam abbahagyni az olvasást, annyira magával ragadtak az események és ez a különös, furcsa világ. Plusz pont azért, hogy még a nyelvhasználatra is figyelt PKD, hiszen valóban változhat és változik is az évek során.
De nem csak az időutazás és az időhurok volt fontos és meghatározó elem a kötetben, helyet kapott itt még pl. a társadalom is vagy a túlnépesedés problémája (utóbbi kicsit bizarr módon volt bemutatva). Zseniális ötletnek tartottam azt, hogy hogyan viszonyulnak a gyógyításhoz és magához a halál témához a (lehetséges) jövő emberei, ebből a helyzetből alakul ki a regény konfliktusa.
– Különös öltözék – jegyezte meg udvariasan, de kíváncsian a sofőr.
Ami kevésbé tetszett:
Összegzés:
A végével a spoileres részek miatt volt problémám csak, egyébként szép lezárás volt, különösen a sofőrös rész, ahogy utalást tesz a ruhára. Érdekes olvasmány volt, első könyvnek talán nem a legjobb választás, de határozottan kijelenthetem, hogy fogok még olvasni az írótól a jövőben.
BORÍTÓ: Igazán kellemes, csak gratulálni tudok hozzá. Szépen tükrözi a zsánert, és látványos.
TÖRTÉNET: Remek ötlet, viszont a második fele már unalmassá vált nekem. Jobban tudtam volna értékelni, ha a társadalomról több szó esik.
KARAKTEREK: Nem szerettem meg különösebben senkit, és a romantikus szál miatt tetszettek.
BORÍTÓ: 5/5
TÖRTÉNET: 3/5
KARAKTEREK: 3/5
KIADÓ: Agave
MEGJELENÉS: 2021
OLDALSZÁM: 192
Kedvenc karakter: –
Amit szerettem benne: Alaptörténetet
Amit nem szerettem benne: Nők helyzete


Ezeket is érdemes megnézni

Philip K. Dick – Vulcanus kalapácsa
2022.12.16.
Matt Ruff – 88 név
2022.12.28.