2015,  Paula Hawkins,  XXI. század,  3 pontos,  Thriller,  Pszicho-thriller,  Filmadaptáció

Paula Hawkins – A lány a vonaton

MŰFAJ: pszicho-thriller

SOROZAT RÉSZE: –

 
FÜLSZÖVEG:
 

“Te nem ismered, de ő ismer téged

Elképesztő lélektani thiller – a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal.

Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. „Jess és Jason”, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.

És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég.

A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt.

Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton…

Paula Hawkins első thillere azonnal a bestsellerlisták első helyezettje lett.

Tizenkét nyelvre már lefordították, vitathatatlan, hogy 2015 meglepetését tartja kezében az olvasó.”

Értékelés

Régóta várólistás már ez a könyv nálam, anno láttam moziban és talán utána szereztem be a könyvet. 

Bevezetés:

Ha jól emlékszem a film megfogott, és szerettem a történetét. Kíváncsi voltam, hogy könyv formájában lesz-e ilyen hatása rám vagy sem? 

 

Szeretem a vonatokat, és mi rossz van ebben? A vonatok nagyszerűek.

Amit szerettem benne:

A borító nekem jobban tetszik a filmessel, mint eredetiben. Számomra kifejezőbb, és a zsáner, hangulat is teljesen átjön. Figyelemfelkeltő, előre tudjuk, hogy nem egy vidám történetről lesz szó.

Szerettem a légkört és az utazásokat, érdekes volt olyan történetet olvasni, aminek nagy része egy vonaton játszódik. Minden szereplőre inkább a negatív jelző említhető, senki nem volt ebben a történetben pozitív, senkit nem tudtam szívből megkedvelni vagy szeretni. A főszereplőnk se egy olyan karakter, akivel könnyű azonosulni. Depressziós és alkoholista, aki a volt férje és élete után epekedik. 

Több témát is felhoz az írónő, nemcsak a függőség, de a megcsalás, bizalom témája is megjelenik a könyvben. 

Gyorsan olvasható, nem kell túlgondolni. Kikapcsolódást nyújtott a szeles, hideg napokra. 

Üresség – ez olyasmi, amit nagyon is megértek. Kezdem azt hinni, hogy nincs semmi, amivel az ember ezt helyrehozhatja. Ezt szűrtem le a terápiás ülésekből: a lyukak az ember életében állandóak. Körbe kell nőni őket, ahogyan a fa gyökerei teszik a betonnal, körbe kell folyni a lyukak formáját.

 

Ami kevésbé tetszett:

Nem szerettem, hogy a karakterek ennyire unalmasak. Habár szimpatikus volt, hogy senki nem jó ebben a történetben, mégis zavart, hogy nem tudtam azonosulni egyikőjükkel sem. Mindenki alkoholista, csalja a párját, önző. Ez már a végén kezdett picit sok lenni. 

Rachel sokszor idegesítő volt, rengeteget nyavalyog a könyvben. Értem, hogy miért ennyire szomorú, de azt nem tudtam felfogni, hogy miért nem kért segítséget már az elején? És, hogy Tom mennyire érzéketlen volt vele és nem törődött azzal, hogy mit érez a felesége, nem próbált meg segíteni neki. Csakúgy, mint Rachel lakótársa. Ha befogadok valakit, és gondoskodom róla, hogy ne kerüljön az utcára, azért minimálisan is, de megpróbálok segíteni neki, ha ismerem a történetét és, hogy miért iszik ennyit?! Fel nem fogtam, hogy miért nem erőltette, hogy menjen terápiára vagy, hogy miért tart piát a házban….

Anna is elég töketlen volt, már a második alkalommal rendőrt hívtam volna, ha egy nő ilyet csinálna velem, főleg meg a gyerekemmel, mindegy, hogy mit mond a férjem. Megan pedig számomra egy ribi volt, nem több.  

A gyilkos személye is hamar egyértelművé vált, nem volt túl sok lehetőség egyébként sem. Személy szerint én jobban örültem volna annak, ha kiderül, hogy Rachel követte el (persze láttam a filmet, valami rémlett, hogy nem ő volt). 

Nem tudom, hogy szerkesztés vagy az író hibája, esetleg fordítás…de egyik nap szerda van a fejezetnél, írja, hogy másnap van, de ott már szombat?! WAT

Az egész történet nagyon vontatott, vonat helyett csigalassúsággal érünk a végkifejlethez. Kicsit úgy éreztem, hogy inkább ez lélektani akarna lenni, mintsem thriller. 

Összegzés:
 

Egyszeri olvasásnak elmegy, de vannak sokkal jobb könyvek a zsánerben. Talán 10+ év múlva kedvet kapok hozzá újra, egy esős napon. 

Könyv említések: –

BORÍTÓ: Illik a történethez, nekem jobban tetszik a filmes, mint az első verzió. 

TÖRTÉNET: Iszonyatosan vontatott, pedig a leírás egyébként rendben van. 

KARAKTEREK: Nehéz azonosulni velük, mert nem azok a kimondottan kedvelhető szereplők. Nem idegesítőek, viszont életszerűek, de unalmasak. 

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  3/5

KARAKTEREK: 2/5

KIADÓ: XXI. század

MEGJELENÉS: 2015

OLDALSZÁM: 320

Kedvenc karakter: Anna talán

Amit szerettem benne: Alapörténet

Amit nem szerettem benne: Karakterek, vontatott a történet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük