Neil Patrick Harris – A különc varázsló [A különc varázsló 1.]
“Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát.
Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…”
Hogy találtam rá?
A kiadó ajánlotta.
Saját példány? Dedikált?
Saját, de nem dedikált.
Kiknek ajánlom?
Gyerekeknek és azoknak a felnőtteknek, akik még mindig szeretik a gyerekkönyveket.
Értékelés:
Az alaptörténet nem csak cuki és szeretni való, hanem tanulságos is. Rengeteg témát magába foglal ez a kis kötet; nem csak a barátság, a becsületesség és a család játszik fontos szerepet, hanem az egymás elfogadása és a szeretet is megjelenik.
“Az utcák hálózatán messze túl hatalmas épületegyüttes terült el a városka fölötti hegyekben; ablakai olyan fényesek voltak, mintha milliárdnyi szentjánosbogár világította volna meg.”
Egyrészt engem is a csodálatos illusztrációk, a gyönyörű díszítések fogtak meg. Másrészt a cselekmény és az a sok belefektetett idő és szeretet, ami körülöleli az egész regényt. Szerintem legutóbb a Harry Potternél éreztem hasonlót. Amikor tényleg átérzed, hogy az író szívből ír, nem pedig a pénzért vagy a sikerért. Pusztán el akarja mesélni, ami a szívében van és szeretné megosztani másokkal a gondolatait, érzéseit.
Cartert valahogy a kis Neilként képzeltem el, a bűvészmutatványaival és a stílusával (bár a fordító is biztos erre próbált figyelni 🙂 ). Hamar meg tudtam szeretni, tetszett, hogy ennyire erős karakter lett, és ami meglepő volt, hogy az író hagyta, hogy hibákat kövessen el.
“GYAAAAKOOOOOROOOOLJ MÉÉÉÉG! Nagyon jó, te okos kis zseni!”
Igazán ötletes volt az, ahogy az író búvésztrükköket tanít (képekkel) a könyv olvasása során ezzel néha-néha megszakítva a sztorit egy kis vidám kikapcsolódásra. Így nem csupán a történetet meséli, hanem megszólítja az olvasót is. Feladatokkal látja el, játszik, oktatja és megnevetteti, mindezt olyan természetesen adja elő, mintha valóban ott lennénk és nekünk magyarázná, azt, hogy hogyan kell csinálni a trükköket.
Számomra hatalmas élmény volt, hogy olvashattam ezt a könyvet. A gyerekek garantáltan imádni fogják, iszonyat szerethető az egész és az illusztrációk teljesen élővé teszik az egészet. Gyorsan elolvasható (akár pár óra alatt is) és még a tartalomjegyzékre is érdemes odafigyelni, minden apró részletre! 🙂
Köszönöm a példányt a kiadónak!
BORÍTÓ: Nagyon szép rajzolása van, illeszkedik a betűtípus a regény hangulatához, a szöveg és a könyv külső színei vidámak, viszont a lenti férfiillusztráció kelt egy kis “félelmet” az olvasóban, és utal arra, hogy nem csak nevetés lesz a könyvben. 5/5
TÖRTÉNET: Nem bántam, hogy fiatalabbaknak íródott, én is nagyon tudtam élvezni. Izgalmas, aranyos és nem utolsósorban tanulságos. 5/5
KARAKTEREK: Nem mindenki került hozzám túlságosan közel, de szinte az összes szereplő él, és mindenki találhat kedvencet közülük. 4/5
Pontozás
Történet: 5/5
Karakterek: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Leila, Mr. Vernon
Amit nem szerettem benne: –
Adatok
Kiadó: Maxim
Megjelenés: 2018
Oldalszám: 240
Műfaj: Gyerek és ifjúsági
