Ifjúsági,  2021,  Kelly Barnhill,  Fantasy,  2,5 pontos,  Könyvmolyképző

Kelly Barnhill – The ​Girl Who Drank the Moon – A lány, aki holdfényt ivott

MŰFAJ: Fantasy

SOROZAT RÉSZE:

 
FÜLSZÖVEG:
 

“A csillagfényben természetesen varázserő lakozik. Ezt mindenki tudja. De a holdfény, az egészen más. A holdfény maga a varázslat. Erről bárkit megkérdezhetsz.”

A Protektorátus lakói minden évben egy csecsemőt hagynak az erdőben, hogy feláldozzák az ott élő boszorkánynak. Ám Xan valójában jó boszorkány. Megmenti a kisbabákat, és az erdőn keresztül elviszi őket egy szerető családhoz, s hogy útközben ne éhezzenek, csillagfényt ad nekik táplálékul.

Az egyikükkel azonban csillagfény helyett holdfényt itat, ezzel pedig rendkívüli varázserővel ruházza fel a gyereket. Xan elhatározza, hogy magához veszi a kislányt, és a Luna nevet adja neki. Luna tizenharmadik születésnapjának közeledtével a lány varázsereje fokról fokra a felszínre tör, ami számos veszélyes és izgalmas következménnyel jár.”

 
 
 
Értékelés

A regénnyel még tavaly a karantén alatt találkoztam egy akcióban. Párszáz forint volt, és molyon jókat olvastam róla, a borítója is aranyos volt, gondoltam teszek egy próbát.

Bevezetés:

Az írónak tudtommal nincs több magyar műve, így még nem olvastam tőle. Egy kedves, szívet melengető történetre számítottam. Alapvetően szeretem az ifjúsági könyveket, főleg fantasy témában, így amikor elolvastam a fülszöveget azt gondoltam, hogy biztosan egy nagy cuki történet rejlik a könyv belsejébe.

Minden, amit látsz, a valamivé vagy a semmivé válás folyamatában van, az élet vagy a pusztulás útján. Állandó változásban van minden.

 

Amit szerettem benne:

A borító nagyon szép munka, azonnal felismerhető a zsáner. Tetszenek a színei, a fények és az, ahogy a hold előtérbe került. A könyvet lapozni is jó, valamivel vastagabb a papír, mint az átlagos KMK könyvei, jobb volt a tapintása.

Az alapfelállás szimpatikusnak és ígéretesnek tűnt. Adott nekünk egy boszorkány, akinek a falu lakói minden évben adományoznak egy csecsemőt, viszont kiderül róla, hogy ő valójában nem gonosz és nem eszi meg, nem öli meg a gyerekeket, eteti, sőt szerető családhoz juttatja őket. A főszereplőnkkel azonban ez picit máshogy történik, itt kezdődnek a gondok.

Luna karaktere érdekesen indul, ez a kis malőr nagyon feldobta az eseményeket és kíváncsian vártam, hogy mit fog kihozni a kislányból.

– Kár – mondta a varjú, de valójában úgy értette: szerintem forduljunk vissza.

 

Ami kevésbé tetszett:

A baj csak az volt, hogy sokáig kellett várni. Ugyanis az író rettenetesen elhúzta a dolgot, csak várunk és várunk, de érdemli dolog nem történik a regényben. Luna növekszik, de közben halálra unjuk magunkat.

Több mellékszereplő is megjelenik (de minek?), és az ő szemszögükön keresztül is láthatunk eseményeket. Viszont mindegyik ugyanolyan mérhetetlenül egyhangú, szürke; már-már túl sok is volt belőlük, elveszünk a szereplők között. Senki eseményvonala nem köt le annyira, hogy magával ragadjon a sztorija. Az első 80 oldalt még kedvesnek és aranyosnak találtam, de utána azt éreztem, hogy nem akarom olvasni a könyvet és naaagyon nehezen tudtam lapozni az oldalakat. Kész szenvedés volt, nem élveztem.

Luna anyja egyáltalán nem kellett volna a történetbe, teljesen feleslegesnek éreztem az ő vonalát, az egyetlen gond ezzel a regénnyel az, hogy túl sok szereplőt akart belesűríteni az író és mindenkinek adott szerepet a történet szempontjából, de nem volt lehetőségünk megkedvelni, alaposabban megismerni őket. Luna olyan lassan fejlődik, hogy az olvasó teljesen elveszíti az érdeklődést a történet iránt.


Egy jó alap volt ez, sajnos iszonyatosan rossz kivitelezéssel. Olyan, mintha lett volna az írónak egy remek alapja, de nem tudta, hogy hogyan dolgozza fel azt, és mit csináljon vele. Káosz lett a vége. A gonoszt nem nevezném gonosznak, egy vicc volt. A szemszögváltás is olyan össze-vissza módon volt csinálva, nem tudom, hogy a szerkesztés ment ennyire félre, vagy annyira rossz volt a kézirat, hogy ezt hozták ki belőle (?).

Összegzés:
 

Talán ha 20 évvel korábban olvasom tudott volna hatni rám, így sajnos nem nyert meg magának. Egy időre el is vette a kedvem az ifjúsági könyvektől :\ Nem is tudom kinek ajánlanám…

Könyv említések:

BORÍTÓ: Kedves, szép. Felismerhető a műfaj belőle.

TÖRTÉNET: Iszonyatosan lassú, közben elalszik az olvasó.

KARAKTEREK: Lehetnének érdekesek, ha az író ki tudta volna hozni belőlük a legjobbat.

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  2/5

KARAKTEREK: 2/5

KIADÓ: Könyvmolyképző

MEGJELENÉS: 2021

OLDALSZÁM: 352

Kedvenc karakter: Luna talán?

Amit szerettem benne: Alapötlet

Amit nem szerettem benne: Történet, karakterek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük