Agave,  2022,  John le Carré,  Kémregény,  1,5 pontos,  Regény

John le Carré – Ezüstfény

MŰFAJ: Kémregény

SOROZAT RÉSZE:

 
FÜLSZÖVEG:
 

“Utolsó regényében John le Carré figyelme a titkosszolgálat belső működésére irányul: arra a világra, amely hatvan éven át meghatározta írásművészetét.

Julian Lawndsley maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának.

Mindeközben Londonban a titkosszolgálat egyik vezetője levelet kap, amelyben arra figyelmeztetik, hogy valaki a Szolgálat információit szivárogtatja. A nyomok éppen abba az álmos kisvárosba vezetnek, ahol Julian él.

Az Ezüstfény az ártatlanság és a tapasztalás, a közszolgálat és a személyes erkölcsök találkozásának megkapó története. John le Carré, korunk legnagyobb krónikása, arra keresi a választ utánozhatatlan hangon írt regényében, hogy mivel tartozunk azoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk.”

Értékelés

Bevezetés:

Nem olvastam még semmit az írótól, ezt tudtam beszerezni a könyvtárból az Agave kihívásra, úgyhogy ezért került fel végül az olvasólistámra.

Nincs jogunk megsérteni egy másik ember hitét, bármennyire is abszurd az.

Amit szerettem benne:

A történet jól indult, szimpatikus volt az író stílusa és a főszereplőnk is érdekesnek tűnt. Kedveltem ezt a könyvesbolt nyitás témát, mert ilyenekről olvasni mindig kellemes.

Julian kedves szereplőnek tűnt és kíváncsian vártam, hogy mi fog történni vele, hogy fog ez kémregénnyé alakulni. Edwardról első perctől kezdve azt gondoltam, hogy ő lesz a történet negatív karaktere, aki mindenkiről mindent tud, és sokat fecseg. Érdekes volt, hogy miért érdekli ennyire Julian könyvboltja.

 

Az ember nem változtatja meg az érvelését, csak mert a végkövetkeztetése megváltozott.

 

Ami kevésbé tetszett:

Már az első pár oldal sem kötött le igazán, pedig fontosnak tartom, hogy már a könyv az elején megfogja az olvasót. A stílussal nem volt problémám, és az információadagolás is rendben volt, de valahogy annyira unalmasnak éreztem.

Egyszerűen ez a regény nem nekem íródott. Nem kedveltem senkit meg és a történet sem kötött le. Szenvedés volt olvasni. Lassan indult be, és nekem a kapcsolatok sem voltak olyan erősek, hogy izgalmasnak mondjam. Utáltam, hogy minden karakternek (amiből azért volt bőven) van valami titka és a legtöbbször csak az emberek fejében vagyunk. Zavaros volt nekem az egész. A vége pedig olyanra sikeredett, amire nem volt érdemes várni sem…

Összegzés:

Sajnos egyáltalán nem nekem íródott.

Könyv említések: 

BORÍTÓ: Engem borzasztóan taszított végig, ez a szürke passzol a műfajhoz, de annyira semmilyen, hogy biztosan nem venném le a polcról. 1/5

TÖRTÉNET: Nem kötött le, unalmasan volt megírva 2/5

KARAKTEREK: Julian és Edward érdekesnek mondható, de a többiek elvesztek 2/5

BORÍTÓ: 1/5

TÖRTÉNET:  2/5

KARAKTEREK: 2/5

KIADÓ: Agave

MEGJELENÉS: 2022

OLDALSZÁM: 240

Kedvenc karakter: –

Amit szerettem benne: Alaptörténet

Amit nem szerettem benne: Unalmas volt

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük