Agave,  2021,  Jim Thompson,  2,5 pontos,  Thriller,  Krimi,  Regény

Jim Thompson – 1280 fő

MŰFAJ: Thriller

SOROZAT RÉSZE: –

 
FÜLSZÖVEG:
 

“Nick Corey rettenetes seriff, de szándékkal az. Nem old meg problémákat, nem tartatja be a szabályokat és nem tartóztatja le a bűnözőket. Tudja, hogy az aprócska Potts megyében nincs senki, aki be akarná tartani a törvényeket, és neki tökéletesen megfelel, hogy lustálkodik, naponta ötször eszik, és lefekszik minden elérhető nővel.

Csakhogy Nicknek nagyon bonyolult nehézségekkel kell szembenéznie. Két helyi strici kikezdte és tönkretette amúgy is megtépázott hírnevét. A barátnőjét, Rose-t rettegésben tartja a férje. Aztán még ott van a felesége és annak testvére, akik nem hagynak nyugtot neki, pedig már így is egyfolytában gyötrődik. Meg kicsit talán túl közel is állnak egymáshoz ahhoz képest, hogy testvérek?

A közelgő seriffválasztás miatt Nicknek meg kell oldania a problémáit, méghozzá mihamarabb. Mert egyvalamit biztosan tud: bármit megtesz azért, hogy seriff maradjon. És Nick Corey egyáltalán nem olyan buta, mint amilyennek tűnik.

Az 1280 főt a 20. század közepének klasszikusaként tartják számon. Jim Thompson vágyról, gyilkosságról és árulásról szőtt, az amerikai délen játszódó történetében a legjobbat nyújtja. A regény az 1981-es Nagytakarítás című elismert francia film alapjául szolgált.”

Értékelés

Az Agave kihíváshoz szükségem volt még pár könyvre és ez tűnt a legszimpatikusabbnak a friss megjelenések között, rövid is, így gondoltam nagyon nem tudok mellé lőni. Korábban már hallottam erről a regényről, de mivel nem volt még magyarul nem tudtam elolvasni. Lévén, hogy King is szereti az írót, valami nagyon jó kis krimire számítottam.

Bevezetés:

Jim Thompson neve King miatt volt ismerős, többször is említette már az író, hogy mennyire szereti Jim történeteit. Azonban nekem még nem volt szerencsém hozzá, a fülszöveg kecsegtetően hangzott és reméltem, hogy élvezni fogom, aztán megnézhetem a belőle készült filmadaptációt is. 

Eddig korábban mindig hagytam, hogy híre menjen, ellene vagyok ennek meg annak, az olyan dolgoknak, mint a kakasviadal, a szerencsejáték, a whisky és így tovább. Azért, hogy a versenytársam úgy gondolja, jobb, ha ő maga is fellép ellenük, csak kétszer olyan erősen, mint én. Én pedig hagytam.

Amit szerettem benne:

Sokkal régebbi és nehezebb stílusra számítottam, mert egy 1960-as éveken íródott könyvről beszélünk. Meglepően könnyed volt az írásmód és gyorsan tudtam olvasni. A főszereplőnk Nick egy életunt már-már lustának mondható seriff, akinek a közeledő seriffválasztás miatt oda kéne tennie magát, nehogy a másik jelölt nyerjen. 

A regény 24 kisebb fejezetre van felosztva, melyek segítenek nekünk jobban megismerni az eseményeket és Nick karakterét. Nick élete nem fenékig boldogság, a felesége uralkodik fölötte és meg kell nyernie az emberek bizalmát – újfent. Nem egy kifejezetten pozitív és különleges egyéniség, leginkább csendes őrült zseninek mondanám. Mellette egyik mellékszereplőnk sem lehetett biztonságban, könnyedén bolondította és befolyásolta őket. A néhol komikus szituációk és jeleneket humorossá tették a könyv olvasását, ezt szerettem benne. 

 

– N-Nick! Nick! Az a rohadék visszajött! Az az istenverte Tom visszajött!

 

Ami kevésbé tetszett:

A könyv első felében nem tudtam eldönteni, hogy most tetszik ez nekem vagy baromira unom. Valahol még mindig a kettő között mondanám. Az alaptörténet érdekes volt, viszont mindvégig azt vártam, hogy Nick valahogy majd mindenkit bajba fog keverni és az lesz a célja, hogy úgy állítsa be, mintha ő oldaná meg ezeket a konfliktusokat és bűncselekményeket. A címből arra következtettem, hogy a végén az egész várost az irányítása alá veszi. 

A stricik megölésénél úgy gondoltam, hogy éljen, végre beindulnak az események és jót fogok szórakozni a komikus jeleneteken. De azonban nálam nem ért el nagy hatást, ha az történt volna, amire számítok, akkor sokkal jobban élveztem volna. Így csak kaptam pár darab gyilkosságot, néhány mosolyt, de legfőképpen unalmas sorokat. Olyan élettelen volt nekem a gyilkos, mintha csak egy robotról olvasnék. Engem így nem tudott lekötni a krimi része. 

Továbbá nagyon zavaró volt az továbbá, hogy sokszor túlzó módon akarta humorossá (?) tenni az eseményeket az író, nekem az, hogy malacot meg két éves csecsemőt erőszakolnak meg inkább kínossá tette, mintsem szórakoztatóvá. Arról nem is beszélve, hogy értem én, hogy régi regény és akkor mi volt a helyzet, de a feketék állandó verése is meglehetősen nyomasztott.  

Összegzés:
 

Valószínűleg régebben jobban élveztem volna, vagy ha esetleg korban dupla annyi lennék. Így sajnos nekem nagy csalódás volt. Mindenesetre döbbenetes, hogy mire nem képes a pletyka hatalma.

Könyv említések: 

BORÍTÓ: Egyszerű, de szerintem minden leolvasható belőle. Tetszik a betűtípus és a színek is.

TÖRTÉNET: Pörgős és fordulatos, nagyon gyorsan lehet vele haladni, néhány dolog viszont kitalálható.

KARAKTEREK: Kidolgozottak, élőek. Jordan nem éppen egy kedvelhető főszereplőnő, de ettől eltekintve is élvezhető a regény.

BORÍTÓ: 4/5

TÖRTÉNET:  2/5

KARAKTEREK: 2/5

KIADÓ: Agave

MEGJELENÉS: 2021

OLDALSZÁM: 208

Kedvenc karakter: Nick

Amit szerettem benne: Nick karaktere

Amit nem szerettem benne: Történet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük