Jessica Townsend,  Nevermoor,  Fantasy,  2018,  Kolibri,  5 pontos,  Regény

Jessica Townsend – Nevermoor – Morrigan Crow négy próbája [Nevermoor 1.]

“Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével.”
megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.

Hogy találtam rá?

Molyon láttam, hogy sikeres.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a mágiát.

Értékelés:

Elég hamar sikeressé vált a könyv és nagyon el szerettem volna olvasni. Már a borító is sejteti velünk, hogy ebben a könyvben valószínűleg varázslat, csodák és más hasonló dolgok fognak megjelenni. Általában nem szeretem, ha egyből a Harry Potterhez hasonlítanak valamit, és ezt ennél a kötetnél is felfedeztem, sokan a híres sorozattal hozták kapcsolatba – amit nagyon szeretek -, így hát arra jutottam, hogy ezt magamtól kell eldöntenem.

Első kézbevételre egy nagyon aranyos könyvecskét tarthatunk a kezünkben, kellemes a borító tapintása és a betűtípusok is kedvezőek a szemnek. Sajnáltam, hogy nincsenek benne külön illusztrációk.

A történet hamar kibontakozik és megismerhetjük Morrigant és a családját. A főszereplő lány már rögtön az első perctől kezdve szimpatikus, és hamar együttérzést vált ki belőlünk, legfőképpen a családja és a leendő halála miatt. Ez indításnak szerintem erős volt, egyből azt éreztette velem, hogy nem szabad letennem a könyvet, mert tudnom kell, hogy mi fog történni. A gördülékeny és sokszor vicces stílus miatt pedig gyorsan lehetett haladni, abszolút élvezetes élményt nyújt az olvasó számára, minden megvan benne, ami egy ifjúsági regényhez kell: kedvelhető karakterek; izgalmas történet és a könnyed stílus. Ennek a háromnak az összhatása remek hangulatot kelt és azonnal a történet szerelmeseivé váltunk.

“- Morrigan – szólította meg Jupiter teljesen más hangon. – Nem akarsz élni?”

Nem gondolom azt, hogy ez egy nagy HP utáni próbálkozás lenne, szimplán csak a jó elemek alkalmazásáról van szó és persze arról, hogy az író remek fantáziával van megáldva és emellett még tehetséges is. A mellékszereplőkkel is szépen bánik, adott nekünk az okos, titkolózó idős férfi, aki végig segíti Morrigant, és minden szituációt nyugodtan kezel; kapunk egy szerethető barátot is, egy hatalmas macskát és természetesen ellenségek is megjelennek. Az író még ezekbe a plusz szereplőkbe is sok időt fordított, mert mindegyik külön személyiség, a párbeszédekben is jól látszik ez.

Fenestra is kiemelkedő alakja volt a könyvnek, jellegzetes stílusával felejthetetlen maradt a számomra, a Csudamíves pedig egyenesen a kedvencemmé vált. Már maga a neve is nagyon tetszett. Jupiter annyira nem varázsolt el, mint a többiek, leginkább egy pótapához tudnám őt hasonlítani, aki mindig mindenre tudja a megoldást (való igaz, hogy itt olyan Dumbledore érzésem támadt). Nem csupán a karaktereket és a történetet tette szerethetővé az írónő, hanem az egész világot is ügyesen építette fel, aprólékosan adagolta róla az információkat. Tetszett ez a két világra bontás, mindig ötletesek ezek a felállások, a karácsonyi jelenetek pedig egyszerűen imádnivalóak voltak, főleg a zöld-piros versengés. 🙂

“– Nevermoor… – suttogta maga elé.
    Tetszett neki a hangzása. Mint egy titok, egy olyan szó, ami csak az övé.”

Még a drámaibb részeit is imádtam a könyvnek, például amikor Morrigant döntések elé helyezték, vagy amikor a családja olyan csúnyán bánt vele, mintha ott sem lenne. Együtt izgultam vele a próbák alatt, és vártam, hogy mi lesz a sorsa.
Maradhat Nevermoorban, vagy távoznia kell?
Az biztos, hogy a könyv sokak kedvence lesz még, engem nagyon megnyert. Bárkinek ajánlanám, nem okoz csalódást se kicsiknek se nagyoknak.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Jobban szeretem a rajzos borítókat, ezért számomra szebb az angol kiadású borító, ennek viszont van egy varázslatosabb hangulata. 4/5
 

TÖRTÉNET: Elvarázsolt, újra gyereknek éreztem magam, akárcsak a Harry Potter köteteknél, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ígéretesnek tűnt. Az viszont kicsi elrettent, hogy kilenc részre tervezik, de én bízok benne, ja és várom a filmet! 🙂 5/5

KARAKTEREK:
Különlegesek, nem mondanám őket egyáltalán sablonosnak, mindenkinek megvan a maga stílusa, és könnyen megszerethető bárki. Azért adok csak négy pontot, mert a kedvencem keveset szerepelt. 4/5

 

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: A Csudamíves

Amit szerettem benne: Alapötlet és a története
 
Amit nem szerettem benne: Keveset szerepelt a kedvencem

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 380

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük