Jessica Townsend,  Nevermoor,  Fantasy,  Kolibri,  2019,  5 pontos,  Regény

Jessica Townsend – Csudamíves [Nevermoor 2.]

“Morrigan ​Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat
számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.

Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…
És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…
A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít.”

Hogy találtam rá?

Molyon láttam, hogy sikeres és már olvastam az előző részt.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a mágiát.

Értékelés:

A tél jegyesei után ez volt a következő könyv, amit nagyon vártam. Az előző részben megfogott a világ és a történet. Morrigan egy aranyos; nem sablonos; szerethető karakter, így hamar sokak kedvence lett ez a sorozat. A Harry Potter könyvekhez tudnám egy picit most én is hasonlítani ezt a részt (az előzőben kevésbé éreztem), de leginkább csak a tanulós/utazós jelenet miatt. Ám ez egyáltalán nem zavaró, mivel a két történet azért teljesen más, de látszik, hogy az írót befolyásolta Rowling sorozata.

“Hawthorne karja lendült a magasba.
– Kaphatunk köpenyt is, kisasszony?”

Ez a kötet tele van varázslattal és különlegességgel, nem utolsó sorban pedig izgalommal. Már rögtön az eleje is pörgősen kezdődik, nincs unalmas felvezetés, minden perce élvezet. Nagyon szerettem, hogy az egész világról és a karakterekről is többet tudhatunk meg, hiszen ezek fontos elemek egy sorozatban, ha nem kedveljük legalább az egyiket, akkor nem is igazán haladunk tovább. Itt viszont az író mindkét dologgal remekül teljesít, a régi karaktereket szépen bővíti és az új szereplők is érdekesek. Rengeteg olyan apróságot is megtudunk Nevermoorról, amitől még inkább megszeretjük, és láthatóvá válik, hogy foglalkoztak a világ felépítésével.

Fontos még megjegyezni azt is, hogy az író tökéletesen odafigyel arra, hogy a főszereplő negatív és pozitív élményei rendszeresen váltakozzanak. Morrigan alapvetően egy rossz háttérrel rendelkező lány, és ez az iskolában is meg fog mutatkozni. Együtt tudunk vele érezni és izgulni érte, jó az összhang a vidám és a szomorú jelenetek között. Miss Cheery nekem az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt, tök aranyos, de tényleg. Nagyon. Szeretnék én is magamnak ilyen kalauzt. Lambeth pedig a maga különc viselkedésével hamar belopta magát a szívembe, főleg, hogy a többiek szerint még ijesztő is.

“A bonbonos fánkot meg kell kóstolnod – mutatott egy standra, ahol meleg fánkot árultak, amibe lila szilvadzsemet töltöttek, és fahéjas cukorba forgatták. – És a sörbetrózsákat. A palacsintát felejtsd el, túl van értékelve.”

Minél tovább jutunk a történetben, annál inkább belebonyolódunk az eseményekbe és ettől válik gyorsan olvashatóvá a regény. Míg az első rész leginkább arról szólt, hogy Morrigan be tud-e kerülni ebbe a társaságba, addig a második kötet csak azt boncolgatja, hogy Morrigannak mivel kell megküzdenie, ha el szeretné magát fogadtatni ebben a különös világban. Illetve miért nem engedik őt rendesen tanulni, ahogy a többieket és mik ezek a különös eltűnések? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ, ha elolvassuk a második részt.

Negatívnak talán annyit tudnék felhozni, hogy az első kötetben és ebben is Jupiter keveset foglalkozik a lánnyal, viszont az azért átjön, hogy szereti és vigyáz rá, már-már lányaként. Azonban egy kicsit szemet tud szúrni, hogy ide-oda járkál, és nincs mindig jelen.

Ajánlom mindenkinek, aki olvasta az elsőt! Ja és igen! Valószínűleg az író nagyon édesszájú lehet, mivel a könyvben rengeteg édességet említ…huh meg is kívánja az ember.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Egyszerű, de tetszik, hogy nagyon hasonlít az előzőre, és így tökéletesen látszik, hogy egy sorozathoz tartozik. 4/5
 

TÖRTÉNET: 
Pörgősebbre sikeredett, mint az előző rész, pedig már azt is nagyon szerettem. Több mindent megtudunk a világról, és sok csudával találkozhatunk benne. 5/5

KARAKTEREK:
Jobban megismerhettük őket ebben a kötetben, így könnyebb volt megszeretni az egyes szereplőket. Kifejezetten tetszett, ahogy egy-két szereplőről nem tudtad eldönteni, hogy hová tennéd a jók és rosszak skáláján. 4/5

 

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Ezra Squall, Lambeth

Amit szerettem benne: Alapötlet és a története
 
Amit nem szerettem benne:

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 420

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük