Jane Corry,  XXI. század,  Kortárs,  2018,  Thriller,  Krimi,  4 pontos,  Pszicho-thriller,  Regény

Jane Corry – Vértestvérek

Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.
Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra.
Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?

Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetközi bestsellerré vált.”

Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta.

Saját példány? Dedikált?

Saját.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a thrillereket, és a testvéri kötelékről szóló regényeket.

Értékelés:

Első találkozásra egy nagyon figyelemfelkeltő könyvet foghatunk a kezünkbe. A borító valóban szép, és kifejező. Tetszik, hogy a harmadik kabát ki van hagyva, ezzel is utalva arra, hogy az egyik lány már nem él. Könnyedén le tudjuk olvasni a borítóról a stílust, anélkül, hogy elolvasnánk a fülszöveget, így megtudhatjuk, hogy nagy vonalakban miről szólhat a történet.

A könyvet lapozni nem nehéz, mert igazán kellemes tapintása van, a borító nem gyűrődik meg (habár én egy puha könyvhordozót használok hozzá, amit a könyvhéten vásároltam); a betűméret megfelelő. Kedvelem, hogy a XXI. század kiadásai ideális méretűek a kezünkbe, és a táskánkba.

“Mintha a sorsom szólt volna hozzám. Kérdés, hogy meg akarom-e hallani.”

A regény felépítését tekintve három nagyobb részből áll, az események körülbelül egy évnyi időtartam alatt játszódnak le. Visszaemlékezős jeleneteket is bevágott az írónő, így egyszerűen tudjuk megismerni az eseményeket részletről-részletre.

Szerettem a regényben azt, hogy nem csak egy ember szemszögéből láthattuk a cselekményt, hanem hol az egyik, hol a másik lány bőrébe bújhattunk bele. A váltott szemszög nem volt egyáltalán zavaró a számomra, inkább hozzátett az eseményekhez egy pluszt. Az írónő nemcsak a harmadik lány halála körüli kérdéseket feszegeti, hanem egyéb más, drámai hangulatú témák is megjelennek a regényben pl: a fogyatékkal élés és a velük való törődés nehézsége; a börtönélet; erőszak. Továbbá remek volt arról is olvasni, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egy olyan személyhez, akinek valamilyen sérülése/betegsége van. Ezekből a reakciókból nagyon sokat lehetne tanulni.

Az egyik kedvenc részem a börtönös volt, én totál odavagyok a sittes sztorikért, így nagyon örültem, hogy itt is már gyakorlatilag ezzel kezdődik a történet. Kissé elkeserítő volt, hogy ennyire keveset tudtunk meg a börtönlétről, annak ellenére is, hogy a könyv nem erről szólt, írhatott volna kicsit bővebben az ottani körülményekről az írónő. Gyakorlatilag azon kívül, hogy ott oktatott és megjelent egy-két rab, akiknek a bűneiről megtudunk pár sort, nem igazán derült ki, hogy ők hogyan élik a mindennapjaikat. Pedig a történet szempontjából fontos lett volna, hogy együtt tudjunk érezni Alisonnal, amiért egy ilyen helyen kell töltenie a fél napját. Illetve az iskolai és a börtönbeli oktatás összehasonlítása is eredményes lett volna. Pozitív volt viszont benne, hogy elég figyelmet szenteltek arra, hogy a rabokat oktassák és megpróbálják az agresszivitásukat csökkenteni.

“Rázd a fejed jobbra-balra, mondta magában Kitty. Miért segítsen valakinek, aki képes járni és beszélni?
Francba. Megint le-föl lett belőle.”

Kevésbé kedveltem a regényben, hogy kicsit lassan indulnak be a nagy események, az írónő sokáig húzta a végkifejletet, aztán a végén még egyet csavart az egészen, amit már túlzásnak éreztem, ha azt kihagyja, akkor a történet sokkal találóbban sikerül. Néhol Kitty vergődése is sok volt számomra, illetve hol úgy éreztem, hogy tudja mi megy körülötte, és próbál tenni ellene, máskor pedig pont azt, hogy nem érdekli az, ami körülötte zajlik és nem sokat fog fel belőle. Talán pont ez volt a lány karakterének a lényege, de engem egy picit zavart ez a dolog.

A történet lényege a testvérek közti kötelék és szeretet, még akkor is, ha azok állandóan csak veszekednek, az írónő szépen fogalmazza meg ezt, hiszen a testvéreknél akkor is ott a szeretet, ha éppen azt mások nem is látják. Ez a része a regénynek szerintem szépen átjött, és az, amit be akart mutatni az írónő.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: A borító sokat elárul a könyv témájáról és a stílusról. Tetszik, ahogy kihagyták a harmadik kabátot, utalva ezzel is, hogy az egyik lány halott. A vörös cím feliratot viszont inkább fehérrel írtam volna, kicsit túlzás lett a piros. 5/5
 

TÖRTÉNET: Szimpatikus volt végig, hogy nincs túlgondolva, mégis érdekes és könnyű olvasmány meglepetésekkel. 4/5

KARAKTEREK:
A két főszereplő ellentétes, mégis van bennük valami közös. Mindketten erős jellemek. Kittyt szerettem a szókimondósága miatt, Alisont pedig azért, amit tett. 4/5

 

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Ólomember 

Amit szerettem benne: Alapötlet, börtön

 
Amit nem szerettem benne: A túlzott csavar a végén

Adatok

Kiadó: XXI. század 

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 400

Műfaj: Thriller

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük