Európa,  3 pontos,  2020,  Thriller,  Jamey Bradbury,  Kalandregény,  Regény

Jamey Bradbury – Ösztön

MŰFAJ: Kalandregény, thriller

SOROZAT RÉSZE:

FÜLSZÖVEG: ″Tracy Petrikoff az alaszkai vadonban nőtt fel szánhúzó apjával és öccsével. Napjait leginkább állatnyomok követésével és kutyák futtatásával tölti a környező erdőségekben. A lány minden álma, hogy apja nyomdokaiba lépve a felnőttek között indulhasson az Iditarod szánhúzóversenyen, a világ legkeményebb és egyben legcsodálatosabb terepén.

Tracynek azonban van egy másik élete is. Született csapdaállító és vadász, és gyakran titokban járja az erdőt, hogy különös szenvedélyének, a vérivásnak hódoljon. Az állatok vérével átmenetileg azok érzékszervi tapasztalatait és emlékeit is megörökli, hogy a vadont a maga teljességében lássa. Egyetlen szabályt viszont be kell tartania: embereket soha nem bánthat.

Tracy élete gyökeresen megváltozik, amikor idegenek jelennek meg a környékükön. Egy napon váratlanul megtámadja őt egy férfi az erdőben, és dulakodás közben a lány eszméletét veszti. Bár a támadást szerencsésen túléli, mégsem tud pontosan visszaemlékezni az eseményekre, hazafelé pedig megtalálja a férfi pénzzel teli hátizsákját. Másnap a házuk melletti fák közül súlyosan sérült ember bukkan fel, a sebét egy ahhoz hasonló vadászkés okozta, mint amit Tracy szokott magánál hordani. A történtek hatására a lány végképp elbizonytalanodik. Vajon ez az ember támadt rá? Vajon azért jött, hogy befejezze a munkáját? De őt ki sebesítette meg? És ha felépül, újra eljön, hogy visszaszerezze a pénzét?
Időközben feltűnik a környéken a különös Jesse Goodwin, aki éppen munkát keres, és végül a Petrikoff családnál kezd el dolgozni. Tracy hiába érzi, hogy a fiú rejteget valamit, és köze lehet a sebesült férfihoz, nem tudja figyelmeztetni az apját anélkül, hogy bevallaná saját tetteit. Hamarosan világossá válik, hogy veszély közeleg: bakancsnyomok jelennek meg a ház körül, ijesztő arcok figyelik a lányt a versenyeken, Jesse pedig egyre rejtélyesebben viselkedik, mintha szándékosan titkolna valamit a család elől. Tracy végül úgy dönt, neki kell megvédenie a családját, és kiderítenie, kik lehetnek valójában a titokzatos idegenek.”

Értékelés

Az Európa kiadó újdonságai között nézelődve találtam rá a regényre és a könyv borítója azonnal felkeltette a figyelmemet. Egy vámpíros (vagy ahhoz hasonló lényes) thriller könyvre számítottam a fülszöveg alapján, és az Alaszkai táj is közel áll hozzám, a kutyusokról és a szánhúzásról már nem is beszélve, úgyhogy a kosárban landolt a kötet.

Bevezetés:

Tracy szimpatikus karakter, érdekes volt olvasni a csapdakészítésről és az Alaszkai életről. A könyv az elejétől a végéig sejtelmesen beszél az eseményekről, és csupán utal rá, hogy Tracy vért iszik a elejtett állatok testéből. Nem tudjuk meg, hogy milyen lény ő, és hogyan vált azzá, aki, de a történet szempontjából nem is igazán fontos, sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak az érzelmek és az ösztönök – ahogy azt a könyv címe is mutatja. Egy lassabb regénynek mondanám, ahol a kérdéseinkre a könyv végén kapunk válaszokat.

Az idegen biztosan legalább annyira szerette Kleinhaus könyvét, mint ahogy én, ha vette a fáradtságot, hogy ezt a fölösleges súlyt elcipelte magával az erdőbe.

Amit szerettem benne:

A történet nem várat magára, azonnal belevágunk az eseményekbe. Az első néhány oldal nagyon könnyen csúszik és folyamatosan fenntartja az érdeklődést az olvasó számára. Tracyt fokozatosan ismerjük meg két idősíkon keresztül (jelen és múlt). Nem erőszakos személyiség, ösztönből viselkedik és nem azért issza az állatok vérét, mert egy szörnyeteg. A családjában az egyetlen személy, aki tud erről az édesanyja, aki néhány szabállyal próbálja kordában tartani a lányt. A bonyodalom ott kezdődik, amikor Tracyt az erdőben megtámadja egy férfi, majd Tracy félelmében kénytelen megszegni pár szabályt, amit eddig betartott.

Engem a könyv lekötött és érdekelt, annak ellenére is, hogy a sejtelmes jeleneteket néhol túlzásnak éreztem, mert már-már idegesítő volt az, ahogy az író csak utalt a dolgokra, nem pedig leírta őket konkrétan.

A könyv erősségét azt adta, hogy tudni akartad mi fog történni a főhőssel, hogyan fog tudni kikerülni ebből a szituációból? Így az olvasó halad a sorokkal, könnyen olvasható könyvnek tartom, és erre rásegít a nagyobb betűméret is. Tetszett, ahogy a történet kibontakozott a végére.

Ha valaki eltűnik az életünkből, arra számíthatunk, hogy a dolgok örökre megváltoznak, és bizonyos értelemben így is van.

Ami kevésbé tetszett:

Tracy családja háttérbe szorult, az apja kifejezetten irritáló volt és azon kívül, hogy eltiltotta a vadászattól a lányt és folyamatosan vagy be vagy kizavarta a házból, nem igazán tett hozzá a történethez érdemben. Tracy testvére pedig keveset szerepelt, az édesanyjáról megtudunk pár dolgot, de azok sem igazán lényegesek.

Nem érettem továbbá azt, hogyha eljutunk a versenyig, akkor miért kellett ez a hirtelen váltás? Hiszen a lány végig erről a napról álmodott, az már csak plusz negatív volt a számomra, amit a kutyákkal csinált, hogy kiszabaduljon ebből a helyzetből. A sejtelmesség is már kezdett zavaróvá válni, mintsem fokozta volna a feszültséget a könyv olvasása során. A szánhúzás és maga az Alaszkai táj nem igazán volt előtérbe helyezve, amit sajnáltam, mert szerettem volna erről többet olvasni.

A mellékszereplők nagyon semmilyenek voltak, nem tudtam megkedvelni senkit igazán, nehéz is lenne mondani egy olyan szereplőt, aki jól ki lett volna dolgozva (még a főszereplővel is voltak gondok). Például Tracy jobban kiállhatott volna magáért az apjával szemben, kérnie kellett volna segítséget, támogatást. Olyan volt, mintha inkább menekülni próbált volna mindenféle probléma elől, ami persze lehet logikus és életszerű, de ez engem zavart.

A könyv végét nem éreztem igazán lezártnak, vártam volna még néhány oldalt, amiben kiderül mi történt Tracyvel később, így maradt egy kis hiányérzetem.

Összegzés:

Nem volt rossz olvasmány, és a történet is érdekesebb lett volna, ha több konkrétumot kapunk belőle, nem pedig állandóan utalgat az író. Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyebb krimire/thrillerre vágyik, a téma kezdő olvasóinak jó indítás lehet.

BORÍTÓ: Kifogástalan, szerintem nagyon szép a borító.

TÖRTÉNET: A fülszöveg alapján izgalmasabbra vágytam, több helyen is unalmas volt, viszont egy laza, téli olvasmánynak tökéletes, de várjunk tőle túl sokat.

KARAKTEREK: Tracyvel nehéz volt azonosulni, és én úgy érzem, hogy a könyv végére se ismertük meg túl mélyen. Az apja pedig inkább ne is szerepelt volna, a többiekkel nem volt problémám.

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  3/5

KARAKTEREK: 3/5

KIADÓ: Európa

MEGJELENÉS: 2020

OLDALSZÁM: 424

Kedvenc karakter: A kutyák

Amit szerettem benne: A tájleírást, alaptörténetet

Amit nem szerettem benne: Lassú volt, inkább kalandregény és zavaró a sejtelmesség

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük