Felnőtt,  2020,  Evie Wyld,  3,5 pontos,  Metropolis Media,  Regény

Evie Wyld – Ha ​minden madár énekel

MŰFAJ: Misztikus

SOROZAT RÉSZE:

 
FÜLSZÖVEG:
 

“Jake Whyte, az Ausztráliából érkezett fiatal nő magányosan él egy öreg tanyán, valahol egy meg nem nevezett brit szigeten, ahol szüntelenül esik az eső és fúj a szél. Van egy társa, a neveletlen Kutya, és van egy birkanyája.
De éjszakánként valami előjön az erdőből, és öldösi a birkáit. Akármi lehet. Talán az erdőben élő rókák, vagy az a furcsa fiú a szomszédból? Egy ismeretlen, félelmetes vadállatról is hallani. Avagy a szörnyű titkokat rejtő múlt kísért?

Mi késztet egy lányt arra, hogy egy elhagyatott tanyán, sok ezer kilométerre a szülőföldjétől magányosan éljen? Miféle tragikus titkokat hordoz a lelkében, mi elől menekül, és miről tanúskodnak a hátán soha be nem gyógyuló hegek? S mi köze mindennek az eltűnő birkákhoz?
Számos díjjal jutalmazott, gyönyörűen megírt, fordulatos történet egy különleges női sorsról, erőről és a nehezen megszerezhető megnyugvásról.”

 
 
 
 
Értékelés

A borító nekem nagyon szimpatikus volt első ránézésre is. A lapok nem sérülnek könnyedén, a könyv fedele is viszonylag masszív. Kellemes volt kézbe venni, mert nem nehéz és jó a tapintása az oldalaknak.

Bevezetés:

A fülszöveg felcsigázott már akkor, amikor először találkoztam vele. Mindenképpen izgalmasnak tűnt és olyan könyvnek, amit érdemes elolvasni. Az Ahol a folyami rákok énekelnek-hez tudtam hasonlítani első körben, ami nagy kedvencem lett az idei évben és szerintem mindenkinek tennie kéne vele egy próbát, aki kicsit is szereti ezt a műfajt.

De vannak dolgok, amiket akárhány bocsánatkérés sem tud helyrehozni.

 

Amit szerettem benne:

A regénnyel kevesebb, mint egy hét alatt sikerült végeznem, nem egy hosszú olvasmány, akár egy nap alatt is kivégezhető. Gyorsan lehet haladni az oldalakkal, az olvasóban folyamatosan benne van az érzés, hogy tudni szeretné mi történt a főszereplővel, mivel csak ízelítőként, kisebb adagokban csepegtetve kapjuk meg az információkat. A birkatenyésztésről én vajmi keveset tudok, de ennek ellenére teljesen lekötötte a figyelmemet a kötet. Meglepően tetszett az, hogy a történteken visszafelé haladunk és egyre többet tudunk meg a lány múltjáról. Ez az “elhallgatott stílus” adott egy plusz élményt a regényhez, amitől érdekfeszítővé vált az olvasása. Egyszerre volt szórakoztató; nyomasztó és érdekes.

Jake karaktere kedvelhető volt nekem, tetszett a titokzatossága, a stílusa, függetlenül attól, hogy egy eléggé férfias főhősnővel találkozhatunk a könyvben. Számomra egyáltalán nem volt zavaró az, hogy nem az a tipikus nő, akit mindig mindenki megment. Meg tudta állni a helyét egyedül is, látszott és érződött, hogy talpraesett, sok negatív tapasztalattal. A mellékszereplőkkel sem volt problémám, nagyon nem nőttek a szívemhez, de mégis jelen voltak és nem viselkedtek idegesítően vagy jellemtelenül.

A történet egyszerű, nincs túlbonyolítva, mégis sokatmondó. Két idősíkon játszódik: múlt és jelen. A múlt eseményeit folyamatosan visszavezetve ismerhetjük meg, az egész könyvet végigkíséri a nyugtalanító légkör, nem csupán a múltban, hanem a jelenben is. A regény több kérdést is felvet időközben: Mi történt Jake-kel az élete során? Miért menekült el otthonról, miért bánik vele így a családja? Vajon sikerül végre megnyugvást találnia? És természetesen mi az, ami éjszakánként gyilkolja a birkáit? A történet végén mindezekre választ kaphatunk.

Odakint szél suttogott a fák lombjában, hébe-hóba füttyszó harsant, vagy talán a szél süvített át a völgyön, a szél, amely a tenger felől fújva átgázolt a kökénybokrokon, leszaladt a juhok legelőjére, és szélesre tátott szájjal készült elnyelni a házat.

 

Ami kevésbé tetszett:

Negatívumnak egyetlen dolgot tudok említeni, mégpedig a lezárással kapcsolatban. Nekem volt egy kis hiányérzetem a lénnyel kapcsolatban, szeretek mindenre kielégítő választ kapni. Ám mégis, valahogy talán rendben volt ez így, mert ha kicsit többet mondd el erről az író, akkor nem lenne bennem továbbra is ez a különleges, motoszkáló érzés.

Köszönöm a könyvet a Metropolis Media kiadónak!

Összegzés:
 

Érdekes olvasmány volt, kár, hogy a vége így ért véget.

Könyv említések:

BORÍTÓ: Mutatós; passzol a történethez és a lényeget ragadja meg, tetszik, hogy a cím pirossal lett kiemelve.

TÖRTÉNET: Egyszerű, mégis sokatmondó. Szerettem, hogy visszafelé mentünk az
időben és így derültek ki az események. Hiányoltam néhány információt
még a sztoriból.

KARAKTEREK: A főszereplővel együtt tudunk érezni, szerethető és kellemes a jelleme, annak ellenére is, hogy férfias. Nem egy unalmas “mentsetek meg” típusú szereplő. A mellékkarakterek is élőek voltak, volt jellemük. Különösen nem szerettem meg senkit.

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET: 4/5

KARAKTEREK: 3/5

KIADÓ: Metropolis Media

MEGJELENÉS: 2020

OLDALSZÁM: 288

Kedvenc karakter: Kutya

Amit szerettem benne: Alaptörténet

Amit nem szerettem benne: Hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük