2019,  Delia ​Owens,  Libri,  5 pontos,  Regény,  Fejlődésregény,  Életregény

Delia ​Owens – Ahol ​a folyami rákok énekelnek

“Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olv
asni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.
A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.”

Hogy találtam rá?

Rengetegen ajánlották és olvasták molyon, így mindig szembe jött velem. Karácsonyra kértem ajándékba.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, tényleg!

Értékelés:

Első ránézésre is szerelembe estem ezzel a regénnyel. Annyira gyönyörű a borítója, hogy szinte kiabál azért, hogy olvassuk el. Egyszerű, mégis azonnal magára vonja a figyelmet; kellemes a szemnek, szépek a színei.

Nem sűrűn olvasok ilyen életregényeket, mert általában nem kötnek le, és unalmasak számomra. Ezzel a könyvvel azonban teljesen más volt a helyzet. A rengeteg pozitív élményt olvasva, gondoltam, hogy adok neki esélyt és kérem karácsonyi ajándéknak. Nem is kaphattam volna jobbat…Az író első regénye…wow, milyen lesz a következő?

Néhány oldal után már elvarázsolt. A stílus és a történet magával ragadó; nagyon nehéz letenni ezt a könyvet, mert folyamatosan fenntartja az érdeklődést és újabb információkkal lát el bennünket fejezetről-fejezetre. Kya egy azonnal megkedvelhető főszereplő, akivel együtt tudunk érezni és sajnáljuk őt. Nem csupán azért, mert egyedül kell megélnie egy ilyen pici lánynak, hanem az apja miatt is, aki igazából nem is törődik vele, nem érdekli, hogy mit fog enni a lány, csak legyen meg a napi italadagja. Engem Kya anyukája is roppantul bosszantott (igaz meg lesz magyarázva a viselkedése), de számomra ez nem tűnt elfogadható indoknak, hogy magára hagyjon egy kisgyereket. Ugyan melyik szerető anya tenné meg ezt?

“Megkerült egy magas fűcsomót, és hirtelen az óceán szürke, szigorú, lüktető arca meredt rá. A hullámok önnön nyálukban fuldokolva egymásnak csapódtak, hangos robajjal törtek meg a fövényen – az energia kereste, hol szállhatna partra. Azután halk habnyelvekké lanyhultak, és várták a következő hullámot.”

Ez a könyv azért is zseniális, mert nem csupán a családon belüli elnyomást, alkoholizmust mutatja be nagyszerűen, hanem az iskolai bántalmazást is sikerült belevinni a regénybe, amitől csak még hihetőbb és életszerűbb az egész. Egy ilyen családi helyzetből hatalmas erő kell ahhoz, hogy az ember megpróbáljon önerőből felállni. Kyának abszolút semmilyen segítsége nem volt, leszámítva a kedves fekete családot, akiket mindenképpen meg kell említeni. Ugyanis az író a rasszizmusról is remekül ír, megható és elgondolkoztató a regény. Annyi mindent sikerült belevinnie az írónak, hogy az mindenképpen csodálatra méltó. És főleg azért, mert ezekről egyszerűen; érthetően és hihetően ír.

Számomra jó volt az összhang a pozitív és negatív élmények váltakozása között. Egy-egy szomorúbb rész után jött egy kellemesebb élmény, így majdhogynem sírva mosolyogtunk a fejezetek között. Tate szuper barátja Kyának a kezdetektől fogva. Szerettem a jeleneteket, amikben együtt szerepeltek, igazi őszinte szerelem az övéké.

A helyszínről is sikerült hitelesen írnia az írónőnek, szinte láttam magam előtt a lápi tájat, a madarakat és az összes élőlényt, amelyeket Kya napról-napra figyelt és tanulmányozott. Kía kitartása és élni akarása nagy erőt adott nekem is, sokáig gondolkoztam ezek a regényen az elolvasása után is. Sajnálom azokat, akiknek hasonló helyzetben kell felnőniük és saját maguknak kell megfőzni a szerény ételt az életben maradás miatt. Minden tiszteletem azé, aki egy ilyen helyzetből emelt fővel tud felállni és tovább lépni.

A krimiszál kevésbé került előtérbe, ám ez engem cseppet sem zavart. Izgultam Kya miatt és volt egy tippem, hogy ki lehetett az igazi elkövető, de nem jött be. Meglepő volt számomra a végkifejlet, de ígv volt kerek és befejezett.

A könyv egyszerre okít; szórakoztat és elérzékenyít. Ritka az ilyen. Ajánlom mindenkinek aki egy felejthetetlen élményt akar, nem fog csalódni. Számomra ez lett a 2019-es év legjobb könyve. 

BORÍTÓ: Csodaszép, azonnal megfogja az embert, amikor pedig kinyitottam még jobban imádtam. A belső illusztráció nagyon különlegessé tette az élményt. A színek megnyugtatóak, egyszerűen jó ránézni erre a könyvre. 6/5 

TÖRTÉNET: Egy percig nem unatkoztam, ha a munka nem szól közbe egy helyben kiolvasom. Csodálatos történet, amit mindenkinek olvasnia kellene. 6/5 

KARAKTEREK: Kya a főszereplő, a többiek csak annyira jelennek meg, amennyire muszáj. Tate az első pillanattól kezdve szimpatikus volt a számomra, Kya mellett ő volt a másik kedvencem, szerettem őket együtt. 6/5 

Könyvemlítések: –

Pontozás
Történet: 6/5
Karakterek: 6/5
Borító: 6/5
Kedvenc karakter: Kya
Amit szerettem benne: Mindent (is)
Amit nem szerettem benne:
Adatok
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2019

Oldalszám: 426

Műfaj: Életregény, fejlődéstörténet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük