Sorozatok,  Fantasy,  A Tükörjáró,  Christelle Dabos,  2018,  Kolibri,  5 pontos,  Regény

Christelle Dabos – Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban [A tükörjáró 2.]

“2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette
illúziók mögött.” 

Hogy találtam rá? 

Olvastam az első részt, és a tavalyi évben a kedvenc könyvem lett.

Saját példány? Dedikált?

Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

A könyv elnyerte nálam a 6-os csillagozást, ami a maximum fölötti! 

Mindenképpen azoknak ajánlom, akik olvasták az első részt, ezt is imádni fogják! Akik pedig még nem olvasták az első részt, azok kezdjenek neki, ha lehet akkor azonnal! 

Értékelés:

Ennek a kötetnek az első része volt számomra a legjobb könyv már hosszú-hosszú ideje (a Harry Potter köteteket óta), és gyakorlatilag számoltam vissza a napokat, amikor végre megjelenik a következő része. Akkora erő és olyan sok egyedi elem szerepel ebben a világban, hogy nehéz ellenállni neki. Sokkal vastagabbra sikeredett ez a kötet, mint az előző, és reméltem, hogy ugyanolyan hatást fog kelteni bennem, azonnal nekiláttam az olvasásnak, ahogy a kezembe került.

Szerintem az egyetlen hátránya a könyvnek az, hogy nehéz tartani, annyira vaskos. Néha meg is fájdult a kezem, ahogy olvastam a sorokat, egyébként kívül-belül tökéletes, és ez nem túlzás.

A főszereplőnk Ophélie még mindig ugyanaz a szerethető karakter, akinek megismertük. Kissé ügyetlen, hétköznapi lány – leszámítva a képességeit -, aki nem feltűnően szép, mégis rengeteg ember figyelmét magára vonja azzal, hogy bekerült a Sark világába. Ezért is lett különleges a számomra: nem olyan szép, mint minden hősnő, nem áll ki magáért és nem ért semmihez. Thorn a vőlegénye, aki meglehetősen mogorva alak parancsokat osztogat neki és annak ellenére, hogy a lányt veszélyek fenyegetik minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megvédje és életben tartsa. A  régi szereplők közül senki nem lett elfelejtve, mindenki feltűnik kisebb-nagyobb időszakokra, és ez nagyon-nagyon szimpatikus volt, mert rengetegen felejtenek ki mellékszereplőket a következő részekből.

“Elölnézetből Thorn maga volt a kimértség és érzéketlenség megtestesült szobra, hosszú, hegyes orrát olyan magasan hordta, ahová az emberiség kis bajai látszólag nem érhettek fel. A háta mögött azonban ideges ujjaival ütemesen dobolt a másik keze csuklóján.”

Volt az egész könyvnek egy kellemes, magával ragadó hangulata, amitől teljesen beleéled magad az eseményekbe, szinte ott élsz Te is a Sarkon és látod magad előtt a szereplőket (itt külön meg is dicsérném a fordítót, mert remek munkát végzett). Ritkán fordul elő velem, de ennél a sorozatnál mindig az van, hogy nem azt várom mikor lesz vége, mikor tudom meg, hogy mi-miért történik, hanem végig azon agyaltam amikor kézbe vettem, hogy “úristen, ezzel mindjárt végzek, és akkor mi lesz velem?!”. Három nap alatt elolvastam. Valahol ez egy nagyon jó, mégis fájdalmas érzés.

Nehéz a történetről spoiler mentesen írni, mert annyi minden történik benne és rengeteg az ok-okozati dolog is. Azt hittem, hogy nagy titkok fognak itt kiderülni, de mindig több és több meglepetés ért, egyre jobban megismertem az írónő egyedi világát, miközben szurkoltam azért, hogy a szereplőim végre kimondják és rájöjjenek, hogy mit gondolnak. A két főszereplőnk kapcsolata zseniális köröket jár le, régen olvastam hasonlót. Mindeközben nem feledkezünk meg azokról a dolgokról, amik a többiekkel történnek, ha egyszer valami fel lett vezetve, akkor azt végig is visszük, úgy, ahogy kell.

Tetszett ez az “isteni” rész is a könyvben, egyáltalán nem unalmas, sőt inkább érdekessé tették ezek az emlékek a regényt, és csupán csak sejthető volt, hogy kié. A történet vége pedig egy még nagyobb meglepetést tartogat az olvasók számára.

“Gondolkodni képtelen volt, minden mást maga körül viszont többszörösen felerősítve érzékelt: az esőcseppek kopogását a köveken, a ruhájába belekapó szelet, az arcába fúródó szemüvegét…”

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit írhatnék még a végre, de nem igazán találom a szavakat, talán még mindig a könyv hatása alatt vagyok. Ha egyetlen könyvet kellene ajánlanom az elmúlt 10-15 évből, akkor ez lenne az. Kellemes olvasást előre is!

Köszönöm a kötetet a kiadónak! 

Történet: Lendületességében nem változott, ugyanúgy olvastatja magát, mint az első rész, pörgős és izgalmas eseményekkel nyomta tele nekünk az írónő. Egy percig sem unatkozunk, aranyos és fantáziadús.  

Karakterek: Ugyanúgy imádom őket, Thorn számomra a favorite, a legjobb férfi karakter, akivel találkoztam az elmúlt években.


Borító: Imádom, hogy meghagyták az előző borító stílusát, és csak a színében változtattak, illetve az illusztráción. Érdekes, felkelti a figyelmet és még a stílus is leolvasható belőle.
 
Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a “Feliratkozás a webhelyre” gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 6/5 

Karakterek: 6/5

Borító: 6/5

Kedvenc karakter: Thorn

Amit szerettem benne: MINDENT!

Amit nem szerettem benne: –

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 660

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük