Brigid Kemmerer – A Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok [Az Átoktörő I.]
MŰFAJ: Fantasy, YA fantasy
SOROZAT RÉSZE: Az Átoktörő I.
Értékelés
Iszonyatosan vártam már ezt a könyvet, mert imádom a retellingeket! A Szépség és a Szörnyeteg meg nagy kedvencem!
Bevezetés:
Nem tudtam mire számíthatok, mert még nem olvastam semmit az írónőtől, de egy laza, könnyed fantasyt szerettem volna kapni, ahol megérint a romantika.
– Apám egyszer azt mondta, már a születésünkkor kiosztják a lapjainkat. Van, aki a jó leosztással is veszít, és van, aki a rossz leosztással is nyer, de azokkal a lapokkal kell játszanunk, amiket a sors kínál nekünk. Sokszor nem mi választjuk meg, milyen helyzetekkel szembesülünk, de ettől még döntenünk kell.
Amit szerettem benne:
Nagyon szép a borítója, így mindenképpen figyelemfelkeltő a könyv. Szerettem, hogy a két szereplő jelenetei egymás után váltakoznak, jó volt ez az elosztás.
Az írónő stílusa tipikusan illeszkedik a hasonló regényekhez. Gyorsan lehet vele haladni; könnyed és fenntartja az érdeklődést. Nehéz letenni a regényt, mert olvastatja magát.
A női főszereplőnk, Harper erős, és kedveltem, hogy ennyire modern formába öntötte az írónő őt, és még egy idegrendszerű sérülést (cerebrális parézis) is beleillesztett a regénybe, így adott egy kis pluszt nekünk, hogy kedvelhetőbbé váljon a főhősnő. Szerettem, hogy emellett Harper anyukája is rákkal küzd (ahogyan a Disney történetben is Belle apja beteg). Úgy tűnt, hogy fontosnak tartja azt az író, hogy ezekről a dolgokról olvassanak a fiatalok is.
A másik főszereplőnk, Rhen egy látszólag undok és idegesítő személy, akivel a főhős sokszor konfliktusba keveredik. Grey ezzel szemben megnyerő szereplője lett a történetnek, sőt én jobban is kedveltem, mint Rhent. Kellemes volt azokról a részekről olvasni, ahol Grey tanítottan harcolni a lányt.
– Örülök, hogy itt vagy, Freya.
– Én is, milady. – Freya fürge, biztos kézzel fonja be a hajamat. – Mindig ámulattal tölt el, hogy a legsötétebb reménytelenségből is van kiút.
Ami kevésbé tetszett:
Sajnálattal vettem észre, hogy a könyv lapjai vékonyak, és átlátszódik a betű minden oldalon. Illetve vannak benne fekete tintafoltok is. Néhány elírás is található a könyvben, amit könnyű észrevenni, pedig elvileg ketten is fel vannak tüntetve korrektoroknak.
Az elején nem tudtam eldönteni, hogy most az írónő kivel akarja összehozni a női szereplőnket, Rhennel vagy Grey-jel? Talán direkt akarta kelteni ezt a hatást, de valahogy emiatt én egyáltalán nem éreztem semmilyen izzást vagy szikrát sem a két főszereplő között. Próbálta romantikusra vinni a hangulatot, de inkább hatott ez elhidegülésnek, még a végén sem éreztem azt, hogy nagyon szeretik és akarják egymást.
A meleg szálat teljesen feleslegesnek tartottam, és érthető, hogy kellett valaki/valami a könyvbe azokhoz a részekhez, ahol Harper visszakerül a saját világába, de akkor is erőltetett volt és annyira nem dolgozta ki a két srác karakterét, hogy élvezhetetlenek voltak. Jake egyszer így, máskor úgy viselkedett.
A könyv egészében Harper azon sír, hogy mennyire a családjával akar lenni, de amikor ott a lehetőség és az alkalom, Rhen miatt majdhogynem visszavonulót fúj, pedig pár napja ismerik egymást. (?) Rhen pedig egy hisztis férfi, aki kb mindenen kiakad és megsértődik, már a legelején is féltékenykedik…Egyáltalán nem érzi az olvasó, hogy már 300X alkalommal történnek meg vele az események.
A könyv közepe unalmas, ha pár hónap múlva megkérdeznek mi volt ott, nem nagyon tudnám elmondani….
Nem volt kidolgozva a könyv vége, összecsapottnak éreztem. Rhen jelenetei egy az egyben ki voltak vágva….
Úgy tűnt, hogy Kemmerer leginkább az eredeti, 1740-es mesét vette alapul, így azok, akik a Disney féle történetre számítanak, csalódni fognak. A vége csalódás volt nekem és szerintem tudom is, hogy mi lesz a többi részben, így eléggé elszomorított a könyv, de mindenesetre elolvasom a többi részt is!
Könyv említések: J.K Rowling – Harry Potter, Christopher Paolini – Eragon, George.R.R Martin – Trónok harca
BORÍTÓ: Gyönyörű, nem is nagyon lehet többet írni róla.
TÖRTÉNET: Jó kezdés, de rossz kivitelezés és gyenge vég.
KARAKTEREK: Ők sem túl erősek, nem nőtt a szívemhez senki sem. A két főszereplőnk között nem éreztem semmilyen izzást.
BORÍTÓ: 5/5
TÖRTÉNET: 3/5
KARAKTEREK: 3/5
KIADÓ: Könyvmolyképző
MEGJELENÉS: 2021
OLDALSZÁM: 528
Kedvenc karakter: Zo, Rhen
Amit szerettem benne: Borító, a kezdés
Amit nem szerettem benne: Történetet, karakterek
