Ifjúsági,  2021,  Brigid Kemmerer,  Az Átoktörő,  Fantasy,  Young Adult,  3 pontos,  Könyvmolyképző,  Népmese-adaptáció

Brigid Kemmerer – A ​Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok [Az Átoktörő I.]

MŰFAJ: Fantasy, YA fantasy

SOROZAT RÉSZE: Az Átoktörő I.

 
FÜLSZÖVEG:
 
“Egy elátkozott birodalomban…
a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül.
 
Légy szerelmes, törd meg az átkot!
 
Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.
 
És elérkezett az utolsó ősz…
 
Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.
 
Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!
 
Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?”
Értékelés

Iszonyatosan vártam már ezt a könyvet, mert imádom a retellingeket! A Szépség és a Szörnyeteg meg nagy kedvencem!

Bevezetés:

Nem tudtam mire számíthatok, mert még nem olvastam semmit az írónőtől, de egy laza, könnyed fantasyt szerettem volna kapni, ahol megérint a romantika.

 

– Apám egyszer azt mondta, már a születésünkkor kiosztják a lapjainkat. Van, aki a jó leosztással is veszít, és van, aki a rossz leosztással is nyer, de azokkal a lapokkal kell játszanunk, amiket a sors kínál nekünk. Sokszor nem mi választjuk meg, milyen helyzetekkel szembesülünk, de ettől még döntenünk kell.

Amit szerettem benne:

Nagyon szép a borítója, így mindenképpen figyelemfelkeltő a könyv. Szerettem, hogy a két szereplő jelenetei egymás után váltakoznak, jó volt ez az elosztás.

Az írónő stílusa tipikusan illeszkedik a hasonló regényekhez. Gyorsan lehet vele haladni; könnyed és fenntartja az érdeklődést. Nehéz letenni a regényt, mert olvastatja magát

A női főszereplőnk, Harper erős, és kedveltem, hogy ennyire modern formába öntötte az írónő őt, és még egy idegrendszerű sérülést (cerebrális parézis) is beleillesztett a regénybe, így adott egy kis pluszt nekünk, hogy kedvelhetőbbé váljon a főhősnő. Szerettem, hogy emellett Harper anyukája is rákkal küzd (ahogyan a Disney történetben is Belle apja beteg). Úgy tűnt, hogy fontosnak tartja azt az író, hogy ezekről a dolgokról olvassanak a fiatalok is.

A másik főszereplőnk, Rhen egy látszólag undok és idegesítő személy, akivel a főhős sokszor konfliktusba keveredik. Grey ezzel szemben megnyerő szereplője lett a történetnek, sőt én jobban is kedveltem, mint Rhent. Kellemes volt azokról a részekről olvasni, ahol Grey tanítottan harcolni a lányt.

 

– Örülök, hogy itt vagy, Freya.

– Én is, milady. – Freya fürge, biztos kézzel fonja be a hajamat. – Mindig ámulattal tölt el, hogy a legsötétebb reménytelenségből is van kiút.

 

Ami kevésbé tetszett:

Sajnálattal vettem észre, hogy a könyv lapjai vékonyak, és átlátszódik a betű minden oldalon. Illetve vannak benne fekete tintafoltok is. Néhány elírás is található a könyvben, amit könnyű észrevenni, pedig elvileg ketten is fel vannak tüntetve korrektoroknak. 

Az elején nem tudtam eldönteni, hogy most az írónő kivel akarja összehozni a női szereplőnket, Rhennel vagy Grey-jel? Talán direkt akarta kelteni ezt a hatást, de valahogy emiatt én egyáltalán nem éreztem semmilyen izzást vagy szikrát sem a két főszereplő között. Próbálta romantikusra vinni a hangulatot, de inkább hatott ez elhidegülésnek, még a végén sem éreztem azt, hogy nagyon szeretik és akarják egymást.

A meleg szálat teljesen feleslegesnek tartottam, és érthető, hogy kellett valaki/valami a könyvbe azokhoz a részekhez, ahol Harper visszakerül a saját világába, de akkor is erőltetett volt és annyira nem dolgozta ki a két srác karakterét, hogy élvezhetetlenek voltak. Jake egyszer így, máskor úgy viselkedett. 

A könyv egészében Harper azon sír, hogy mennyire a családjával akar lenni, de amikor ott a lehetőség és az alkalom, Rhen miatt majdhogynem visszavonulót fúj, pedig pár napja ismerik egymást. (?) Rhen pedig egy hisztis férfi, aki kb mindenen kiakad és megsértődik, már a legelején is féltékenykedik…Egyáltalán nem érzi az olvasó, hogy már 300X alkalommal történnek meg vele az események.  

A könyv közepe unalmas, ha pár hónap múlva megkérdeznek mi volt ott, nem nagyon tudnám elmondani….

Nem volt kidolgozva a könyv vége, összecsapottnak éreztem. Rhen jelenetei egy az egyben ki voltak vágva….

Összegzés:
 

Úgy tűnt, hogy Kemmerer leginkább az eredeti, 1740-es mesét vette alapul, így azok, akik a Disney féle történetre számítanak, csalódni fognak. A vége csalódás volt nekem és szerintem tudom is, hogy mi lesz a többi részben, így eléggé elszomorított a könyv, de mindenesetre elolvasom a többi részt is!

Könyv említések: J.K Rowling – Harry Potter, Christopher Paolini – Eragon, George.R.R Martin – Trónok harca

BORÍTÓ: Gyönyörű, nem is nagyon lehet többet írni róla. 

TÖRTÉNET: Jó kezdés, de rossz kivitelezés és gyenge vég. 

KARAKTEREK: Ők sem túl erősek, nem nőtt a szívemhez senki sem. A két főszereplőnk között nem éreztem semmilyen izzást. 

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  3/5

KARAKTEREK: 3/5

KIADÓ: Könyvmolyképző

MEGJELENÉS: 2021

OLDALSZÁM: 528

Kedvenc karakter: Zo, Rhen

Amit szerettem benne: Borító, a kezdés

Amit nem szerettem benne: Történetet, karakterek

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük