Brigid Kemmerer – A ​Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok [Az Átoktörő I.]

Ami kevésbé tetszett:

Sajnálattal vettem észre, hogy a könyv lapjai vékonyak, és átlátszódik a betű minden oldalon. Illetve vannak benne fekete tintafoltok is. Néhány elírás is található a könyvben, amit könnyű észrevenni, pedig elvileg ketten is fel vannak tüntetve korrektoroknak. 

Az elején nem tudtam eldönteni, hogy most az írónő kivel akarja összehozni a női szereplőnket, Rhennel vagy Grey-jel? Talán direkt akarta kelteni ezt a hatást, de valahogy emiatt én egyáltalán nem éreztem semmilyen izzást vagy szikrát sem a két főszereplő között. Próbálta romantikusra vinni a hangulatot, de inkább hatott ez elhidegülésnek, még a végén sem éreztem azt, hogy nagyon szeretik és akarják egymást.

A meleg szálat teljesen feleslegesnek tartottam, és érthető, hogy kellett valaki/valami a könyvbe azokhoz a részekhez, ahol Harper visszakerül a saját világába, de akkor is erőltetett volt és annyira nem dolgozta ki a két srác karakterét, hogy élvezhetetlenek voltak. Jake egyszer így, máskor úgy viselkedett. 

A könyv egészében Harper azon sír, hogy mennyire a családjával akar lenni, de amikor ott a lehetőség és az alkalom, Rhen miatt majdhogynem visszavonulót fúj, pedig pár napja ismerik egymást. (?) Rhen pedig egy hisztis férfi, aki kb mindenen kiakad és megsértődik, már a legelején is féltékenykedik…Egyáltalán nem érzi az olvasó, hogy már 300X alkalommal történnek meg vele az események.  

A könyv közepe unalmas, ha pár hónap múlva megkérdeznek mi volt ott, nem nagyon tudnám elmondani….

Nem volt kidolgozva a könyv vége, összecsapottnak éreztem. Rhen jelenetei egy az egyben ki voltak vágva….