Blake Crouch,  2022,  Agave,  Sci-fi,  Disztópia,  Posztapokaliptikus,  Thriller,  Novelláskötet

Blake Crouch (szerk.) – Elhagyott ​part

MŰFAJ: Sci-fi

SOROZAT RÉSZE:  –

 
FÜLSZÖVEG:
 

“Egy VR-játékfejlesztő egy kódolási hiba következtében létrehoz egy szuperintelligenciát. A távoli jövőben emberek kis kolóniája visszaküld a Földre egy katonát, ám a küldetés nem várt fordulatot vesz. Egy megtermékenyítéssel foglalkozó cég a főbb tulajdonságok befolyásolása mellett már különböző projekciókat is készít a szülőknek, hogy születendő gyermekük milyen életre számíthat.

2019-ben az Amazon felkérte Blake Crouchot, hogy állítson össze egy hat történetből álló sci-fi antológiát az Original Stories-sorozatuk keretében. Crouch ennek alkalmából írta meg Elhagyott part című kisregényét, valamint e mellett bemutat egy-egy izgalmas novellát a műfaj elmúlt időszakának legismertebb szerzőitől. A történetek közt egyaránt található klasszikusabb hangvételű, Philip K. Dicket felidéző írás és olyan realistább gondolatmenet is, ami akár már holnap megvalósulhat.

N. K. Jemisin Szükségbőr című novelláját Hugo-díjjal tüntették ki 2020-ban, míg az Elhagyott partot várhatóan Neil Burger fogja filmre adaptálni.”

Értékelés

Az Agave új megjelenései között keresgéltem, és mivel szeretem a novellásköteteket, így a kosárban landolt.

Bevezetés:

A fülszöveg nem árul el sok mindent, így teljesen új élményekre számítottam. Egy változatos, érdekes sci-fis kötetet reméltem, ami kellemes kikapcsolódást tud nyújtani az őszi napokban.

 

Te jó ég – döbbenek rá – én vagyok a pszichiáterek álma: rémálmok, kísértetek, vér, halál, apa, örökség, satöbbi. És szerelem. Egyszerre.

Amit szerettem benne:

Sokkal komolyabb történetek voltak, mint a tavalyi novelláskötetben (Egy nehéz nap Utópiában), úgy éreztem, hogy ezek a novellák ötletesebbek, filozofikusabbak, a megértésre is sokkal jobban kellett figyelni és koncentrálni. Bevallom, volt amin napokin kellett agyalni, hogy ez most miről is szólt pontosan. Habár mindegyik történet teljesen más, mégis sok hasonlóság van bennük. A legtöbbnél megjelenik a társadalomkritika, egy teljesen új, de hihető jövőkép, ami nem jó fényt vet az emberiségre. Csak, hogy néhányat említsek: halálos vírus, a föld felé közeledő aszteroida, világvége utáni társadalom. Nem tökéletes, de vannak figyelemreméltó darabjai, és olyan írók, akiktől most már szívesebben olvasnék mást is.  

A novellákról:

Blake Crouch: Elhagyott part: Az eleje érdekesen indul, szeretem az olyan sci-fiket, ahol a középpontban a mesterséges intelligencia áll. Bámulatos, hogy már a mai világban is mennyi mindenre képesek vagyunk az informatika és a tudomány terén, ám az, amilyen elképzeléseik vannak a tudósoknak, még inkább lenyűgöz. Szerettem benne, hogy egyszerűen volt elmagyarázva a szakmai rész is, így azoknak is érthető volt, akik nincsenek ennyire mélyen benne az informatikai dolgokban. A főszereplőnk Riley teljesen a munkájának él, tipikus informatikus, akit leköt, ha valami újat hozhat létre, és egyre többet akar kihozni a programból. A legjobban Max-et szerettem, és azt, ahogy felvezette az író, hogyan változik évről-évre a tudata. Sajnos a vége nekem kiszámítható volt, és a történetet se találtam túl egyedinek/izgalmasnak, de ettől függetlenül nem egy gyenge kezdés a kötetben. Kíváncsi vagyok a készülő filmre is. 3,5/5

N.K. Jemison: Szükségbőr: Kellett idő mire felfogtam, hogy ki kicsoda és, hogy kell értelmezni a sorokat, így egy picit nehézkesen indult az eleje. Az alapkoncepció izgalmas, hiszen nem egy másik bolygóra utazunk el, hanem a Földre megyünk vissza. A főszereplőnk egy katona, akit egy küldetés miatt küldenek ide. Folyamatosan ismerkedünk meg az eseményekkel, és a történet így alakul át és bontakozik ki a szereplőnk fontossága. A nehézkes kezdés ellenére egy tetszetős, érdekes történetet kaptam. 3,5/5

Veronica Roth: Bárka: Egy meteor közeledik a Föld felé, és az emberek menekítik a menthető dolgokat egy bárkára, amivel majd elhagyják a bolygót. A főhősnő depressziós, nem lát semmilyen boldogságot az életben, így ő nem is szándékozik elmenni a hajóval. Lényegében az egész novella a növényekről szól, mert közben felfedeznek egy új orchidea fajt. Rettentően unalmas volt számomra, se a karakterek se a történet nem volt említésre méltó. 1/5

Amor Towles: Érkezés a célhoz: Az egyik legérdekesebb novella volt a 6 közül. Egy házaspár gyerekvállalás előtt áll, és mint egy katalógusból kiválasztják, hogy milyen legyen a születendő gyerek, még az életébe is betekintést nyerhetnek. Bizarr, de izgalmas világot tárt elénk az író, ennek a lehetőségnek megvoltak az előnyei és hátrányai is, sok erkölcsi kérdéssel foglalkozik a novella. 3,5/5

Paul Tremblay: Az utolsó beszélgetés: Szépen felépített történet egy járványról, viszont a karaktereket nem éreztem magaménak még úgy sem, hogy E/2 személyben íródott. Tetszett viszont, hogy nem tudjuk, hogy hol vagyunk helyileg, kissé olyan hatást keltett, mintha foglyok lennénk, és a szereplőnkben is ez az érzés élt. A hangulata egyedire sikeredett. 3/5

Andy Weir: Véletlenérték: Nem olvastam még semmit az írótól, mégis ütős befejezést kapott a kötet. Történetileg nem egy nagy durranás (kaszinókirablás), mégis a kivitelezés olyan jó volt, hogy szívesen olvasnék Weirtől mást is. Könnyed volt, izgalmas. A szereplőket ebben a 20 oldalban is remekül át tudta adni, a végén pedig úgy izgultam, hogy mi lesz a nővel, mintha egy egész könyvön át róla olvasta volna. Hogy lehet 20 oldalban így eladni egy karaktert?! Remek munka. 5/5

 

 

»>Mit csináltál az előző beszélgetésünk óta?

»>Max elolvasott 895 013 könyvet.

 

Ami kevésbé tetszett:

Sokkal több ütősebb novellára számítottam, nem voltak igazán kiemelkedőek. A témák kifinomultabbak, mint a tavalyi novelláskötetben, de a kivitelezés nem sikerült sajnos jobbra. 🙁

 

Összegzés:
 

A vége felhúzta, de az eleje nagyon szenvedős volt. 

Könyv említések: –

BORÍTÓ: Szép, passzol a novellákhoz is.

TÖRTÉNET: Voltak jó darabok, de többségében unalmas novellák.

KARAKTEREK: Nem igazán éreztem át őket, egyedül a Weir írásában.

BORÍTÓ: 4/5

TÖRTÉNET:  3/5

KARAKTEREK: 3/5

KIADÓ: Agave

MEGJELENÉS: 2022

OLDALSZÁM: 318

Kedvenc karakter:

Amit szerettem benne: Történetek

Amit nem szerettem benne: Gyenge novellák

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük