
Alix E. Harrow – Tízezer ajtó
MŰFAJ: Fantasy, Low-fantasy
SOROZAT RÉSZE: –
FÜLSZÖVEG:
“January Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January az egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként funkcionálnak a távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Az addigi kényelmes mindennapok egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől.
Alix E. Harrow bemutatkozó regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a saját sorsa felett.”
Értékelés
A regénnyel az Agave könyvek friss megjelenései között találkoztam. Az első gondolatom az volt, hogy a borító nagyon gyönyörű, és a fülszöveg is rettentően felcsigázott, így hát megvettem.
Bevezetés:
Semmit nem olvastam még az írótól, magyarul ez az első regénye, ami megjelent (ahogy én tudom). Így semmilyen tapasztalatom nem volt a stílusával, de annyira szimpatikus volt a fülszöveg, hogy tudni akartam mi rejtőzik a tízezer ajtó mögött. A könyv portál fantasyt ígér nekünk, és abban is reménykedtem, hogy erről a témáról fogok olvasni.
– Egy anyátlan kis batyuként érkezett a házamba. Egy rejtélyes származású, nincstelen árva volt. És most nézzenek csak rá!
Amit szerettem benne:
Több témát is felhoz a regény, amire figyelmet szentel: rasszizmus, szülő-gyerek kapcsolat, állatkínzás. Ezek mind fontos dolgok, amiről beszélni kell.
Szerettem, hogy sok más könyvet is megemlítenek (pl: Fehér agyar, A dzsungel könyve, Kincses sziget).
A történt két szálon keresztül mutatja be nekünk az eseményeket. Az egyik a múlt, a másik pedig a jelen, ahol January történetét tudjuk nyomon követni. Én ezt alapvetően szeretem, viszont ennél a regénynél a kivitelezéssel voltak bajok. És sajnos nagyjából elmondtam minden pozitívumot.
Ilyenkor nem a szavakat kell elolvasni, hanem a szagokból benyomást szerezni, amelyek por- és rostfelhővel libbennek fel a lapokról. A könyv tűnhet drágának és minőségi kötésűnek, vagy túlságosan silány, elmosódott, kétszínű nyomatnak is, esetleg érződhet rajta, hogy ötven évig érintetlenül raboskodott egy szivarozó öregember otthonában. A könyvek illata árulkodik az olcsó izgalmakról, a fáradságos tanulásról vagy a megoldatlan rejtélyek irodalmi súlyáról.
Ami kevésbé tetszett:
A legnagyobb bajom a regénnyel az volt, hogy nem az, amit a fülszöveg ígér. Ha valaki portál fantasyra vágyik, akkor csalódni fog,
January szála is bosszantott már úgy 5-6 fejezet után, mert az ő története is vontatottá kezdett válni, hiába a szép írás, ha unja az olvasó! Sokkal pörgősebb könyvre számítottam a fülszöveg alapján. Az egyetlen karakter, aki érdekelt a kutya volt. Mindig vártam, hogy na! majd most indul be a sztori, de sajnos nem érkezett el ez a pillanat. A könyv első oldalától az utolsó oldalig unatkoztam és vártam a végét.
A fentebb említett fontos témák is olyan nyögve-nyelősen mentek. Persze nagyon fontos a rasszizmus kérdése, de ebben a könyvben gyakorlatilag annyiban nyilvánult meg, hogy a feketék a jók, a fehérek meg a rosszak. Olyan volt ez a könyv, mint egy gyenge gyerekmese. A főgonosz is jobban hasonlított egy öreg, szomszéd bácsihoz, aki elzavarja a gyerekeket, ha valami nem tetszik neki. (jajj ezek a suhanc kölykök megint átrúgták a labdát!) Abszolút nem volt semmi motivációja és nevetséges volt.
Az életben se minden fekete/fehér, és itt a karakterek is nagyon kiszámíthatóan viselkedtek, aki jó volt, az jó volt. A gonoszok közül meg mindenki gonosz volt az első perctől kezdve, nem volt változás, nem hullámzott a történet. Folyamatosan csak olvassuk a sorokat (ami persze gyönyörűen meg van fogalmazva), de a mondanivaló kárára ment.
January apja egy töketlen ember, és egy rettentően rossz apa. Lehet ezt magyarázni, de egy igazi apa, aki szereti a gyermekét nem így viselkedik…
Olyan dolgokat említ az író, mint a vérpárducok, emberevő óriások…mégis hol maradtak ezek???? Annyi lehetőség volt ebben a regényben, de nagyon rosszul sikerült a kivitelezés….Kiszámítható is volt, rettenetesen. Élményre hasonló volt nekem az Ezüstfonáshoz, de azért ez jobban érdekelt, ám nem sokkal.
Könyv említések: Fehér agyar, A dzsungel könyve, Kincses sziget, Twist Olivér
BORÍTÓ: Rendkívül szép, és illik a műfajhoz.
TÖRTÉNET: Lapos volt és unalmas. Sokkal többre számítottam, csalódás volt.
KARAKTEREK: Nem igazán érdekelt senki, csakúgy, mint a történet. Kiszámíthatóan viselkedtek vagy csak egyszerűen bután.
BORÍTÓ: 5/5
TÖRTÉNET: 2/5
KARAKTEREK: 2/5
KIADÓ: Agave
MEGJELENÉS: 2021
OLDALSZÁM: 368
Kedvenc karakter: A kutya
Amit szerettem benne: Szép fogalmazás, könyvemlítések
Amit nem szerettem benne: Unalom, unalom…


Ezeket is érdemes megnézni

Neil Gaiman – Coraline
2014.02.24.
Tade Thompson – Molly Southbourne feltámadása [Molly Southbourne II.]
2022.10.26.