Alix E. Harrow – Tízezer ​ajtó

 

Ami kevésbé tetszett:

A legnagyobb bajom a regénnyel az volt, hogy nem az, amit a fülszöveg ígér. Ha valaki portál fantasyra vágyik, akkor csalódni fog,

Én új világokra, felfedezésre, kultúrákra és  nem utolsósorban izgalomra vágytam. Ehelyett kaptam két történetszálat, amiből az egyik teljesen felesleges volt, hiszen egy fejezetben el lehetett volna mondani, hogy mi történt és miért fontos. Ezt a részét a könyvnek rettentően untam, ritkán gondolom azt, hogy át akarom lapozni a sorokat, de ennél határozottan így éreztem. Nem történt semmi, mesélés volt az egész, de csak az utolsó fejezet volt fontos belőle.

January szála is bosszantott már úgy 5-6 fejezet után, mert az ő története is vontatottá kezdett válni, hiába a szép írás, ha unja az olvasó! Sokkal pörgősebb könyvre számítottam a fülszöveg alapján. Az egyetlen karakter, aki érdekelt a kutya volt. Mindig vártam, hogy na! majd most indul be a sztori, de sajnos nem érkezett el ez a pillanat. A könyv első oldalától az utolsó oldalig unatkoztam és vártam a végét.

A fentebb említett fontos témák is olyan nyögve-nyelősen mentek. Persze nagyon fontos a rasszizmus kérdése, de ebben a könyvben gyakorlatilag annyiban nyilvánult meg, hogy a feketék a jók, a fehérek meg a rosszak. Olyan volt ez a könyv, mint egy gyenge gyerekmese. A főgonosz is jobban hasonlított egy öreg, szomszéd bácsihoz, aki elzavarja a gyerekeket, ha valami nem tetszik neki. (jajj ezek a suhanc kölykök megint átrúgták a labdát!) Abszolút nem volt semmi motivációja és nevetséges volt.

Az életben se minden fekete/fehér, és itt a karakterek is nagyon kiszámíthatóan viselkedtek, aki jó volt, az jó volt. A gonoszok közül meg mindenki gonosz volt az első perctől kezdve, nem volt változás, nem hullámzott a történet. Folyamatosan csak olvassuk a sorokat (ami persze gyönyörűen meg van fogalmazva), de a mondanivaló kárára ment.

January apja egy töketlen ember, és egy rettentően rossz apa. Lehet ezt magyarázni, de egy igazi apa, aki szereti a gyermekét nem így viselkedik…

Olyan dolgokat említ az író, mint a vérpárducok, emberevő óriások…mégis hol maradtak ezek???? Annyi lehetőség volt ebben a regényben, de nagyon rosszul sikerült a kivitelezés….Kiszámítható is volt, rettenetesen. Élményre hasonló volt nekem az Ezüstfonáshoz, de azért ez jobban érdekelt, ám nem sokkal.