Agatha Christie,  2016,  Európa,  Krimi,  4 pontos,  Kisregény

Agatha Christie – Három vak egér

2021.12.31. / 0 hozzászólás

MŰFAJ: Krimi

SOROZAT RÉSZE: –

 
FÜLSZÖVEG:
 
“Egy zimankós téli napon kis vendégfogadó nyílik az isten háta mögött, ahová, csodák csodája, egymás után érkeznek a vendégek: a kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kaján vigyorú walesi fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini.
A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk.
Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó szoros értelmében elvágja a külvilágtól.
Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül…
 
A Három vak egér című kisregény Agatha Christie hosszú és sikeres pályájának derekán íródott.
Amikor a brit uralkodó, VI. György édesanyja 1947 tavaszán nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, a BBC rádió személyre szóló meglepetéssel kívánt kedveskedni neki. A kérdésre, hogy mit szeretne hallani, Mária anyakirályné azt válaszolta: „valamit Agatha Christie-től”.
Így született meg a húszperces rádiójáték, mely 1947. május 26-án hangzott el Három vak egér címmel.
A történet három évvel később átdolgozott, kibővített formában egy válogatáskötet címadójaként jelent meg az Egyesült Államokban.
Christie ezt követően színpadra alkalmazta művét, s Az egérfogó címet adta neki. Az imígyen átkeresztelt darab az 1952-es londoni bemutató óta nem került le a műsorról. Tehát az a faramuci helyzet állt elő, hogy az alapul szolgáló kisregény konkurense lett a belőle készült, időközben „a színháztörténet leghosszabb ideje futó darabjává” avanzsált műnek…“
Értékelés

Egy akcióban sikerült megvennem korábban a kisregényt, de A.C neve nem volt már új nekem, tudtam, hogy mire számíthatok. Így az év utolsó előtti könyvének őt választottam.

Bevezetés:

Több kötetet is olvastam már az írótól, és habár nagyon hasonlóak az írásai, mégis sikerül meglepnie, így reméltem, hogy ezúttal sem okoz majd csalódást. 

Szerintem mindenki átéli legalább egyszer az életében azt az érzést, hogy itt a vég, s hogy nem bírja tovább.

Amit szerettem benne:

Szépen hozza az írónő stílusát, és azonnal belecsöppenünk az eseményekbe. Tetszett az alaptörténet, miszerint egy fogadóban többen megszállnak, kint pedig tombol a hóvihar. Már önmagában ez ad nekünk egy feszültséget, hiszen a lehetséges áldozatok és a gyilkos egy helyre van bezárva. 

Minden szereplőnk olyan alak, akiről el tudjuk képzelni a gyilkosságokat, és mivel kisregényről van szó, nincs is elég idő kibontani szépen a karaktereket, így a vége jobban üt, mert bárkitől elhisszük, hogy ő lehet a tettes. 

Iszonyat gyorsan lehetett vele haladni, amilyen apró; és izgalmas a történet, meglepő módon még a gyilkost sem sikerült kitalálnom!  

 

– Feltételezem, ezért fizetjük manapság a rendőrségünket, hogy utazgassanak, és mindeközben a téli sportoknak is hódoljanak.

 

Ami kevésbé tetszett:

Az eleje egy picit el van nyújtva, emiatt lassabban alakul ki a feszültség. Kicsit tempósabbra számítottam egy ilyen rövid könyvnél. 

 

Összegzés:
 

Kellemes délutáni olvasmány az esős napokra. Talán az egyik legrövidebb A.C kötet, de mégis kellemes meglepetést tud okozni!

Könyv említések: 

BORÍTÓ: Illik a kollekcióba, mutatós.

TÖRTÉNET: Pörgősebbre számítottam, de a csattanó jó volt a végén.

KARAKTEREK: Különösebben senkit nem kedveltem meg és a végén már mindenkit gyanúsítottam. 

BORÍTÓ: 4/5

TÖRTÉNET:  4/5

KARAKTEREK: 3/5

KIADÓ: Európa

MEGJELENÉS: 2016

OLDALSZÁM: 130

Kedvenc karakter: Nincs

Amit szerettem benne: Alaptörténet

Amit nem szerettem benne: Lassan indult be

 

Ezeket is érdemes megnézni

Agatha Christie – Gyilkosság ​az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.)

2018.02.27.

Agatha Christie – Halál ​a Níluson [Hercule Poirot 17.] (Race ezredes 3.)

2018.03.10.

Agatha Christie – A ferde ház

2019.01.03.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük