2017,  Európa,  4,5 pontos,  Filmadaptáció,  Regény,  Piers Paul Read,  Dokumentumregény

Piers Paul Read – Életben ​maradtak

MŰFAJ: Dokumentumregény

SOROZAT RÉSZE:

FÜLSZÖVEG: ″Négyezer méternél is magasabban az Andok kietlen hómezején. Élelem, meleg ruha, orvosi segítség sehol. Egy rádiót sikerül rendbe hozniuk. Éppen híreket mond: mivel már semmi remény sincs, hogy a Fairchild uruguayi repülőgép szerencsétlenségét bárki is túlélhette, a roncs keresését nem folytatják tovább… 1972. októberében az uruguayi Keresztény Öregfiúk rögbicsapata bérelt repülőgépen ötfőnyi személyzettel és számos szurkolóval útnak indul Chilébe, hogy néhány meccsen megmérkőzzék az ottani Öregdiákok csapatával. A rossz látási viszonyok miatt a gép az Andok egyik csúcsába ütközött, szárnya, farka letörött, a roncs pedig lefele száguldott a havas lejtőn, majd nagy zökkenéssel megfeneklett a hómezőn. A pilóta és több utas szörnyethalt. Néhányan súlyosan megsérültek. Élelmük mindössze ennyi maradt: pár tábla csokoládé, némi gyümölcsíz és néhány tubus fogpaszta. Vizet a napon olvasztottak a hóból. Tizenhatan mégis megmenekültek hetven napi szörnyű szenvedés árán. A páratlan eset híre 1973-ban az egész világot bejárta, és az erről készült drámai feszültséggel teljes könyv számos nyelven eljutott az olvasókhoz.”

 
Értékelés

Évekkel ezelőtt láttam a filmet, de a könyvet még nem olvastam. Régóta várólistás volt nálam, így az egyik akcióban sikerült jó áron beszereznem. Gondoltam, ha már január van, akkor téli helyeken játszó regényekkel kezdem az évet, így esett a választásom erre is.

Őszintén? Nem igazán emlékeztem már a filmre, nagyjából nekem is annyira rémlik, mint általában az embereknek erről a történetről. Valami “focicsapat” lezuhant a hegyekben és egymást ették meg, hogy életben maradjanak. Pont.
Ám ettől azért kicsit több van emögött a történet mögött, amit a könyv nagyon összeszedetten és érdekfeszítően tálal nekünk.

Bevezetés:

Már az első néhány oldal után izgalmas lesz a könyv, nagyon részletes leírásokat kapunk. Még azokra az oldalakra is tud figyelni az olvasó, amik földrajzi/történelmi dolgok. Látszik, hogy az író odafigyelt minden apró részletre, és gondos körültekintéssel válogatta ki azokat a pillanatokat, amiket érdemesnek talált beleírni a regénybe (és persze engedélyt kapott annak közlésére).

Algorta egyszer arra ébredt, hogy vizelnie kell, de nem mert mindenkit felébreszteni, ezért a hófalra vizelt. Másnap reggel, napvilágnál vette észre, hogy valakinek a zsíros tányérjába. De erről bölcsen hallgatott.

Szereplők szempontjából három embert emel ki igazán a regény, ők voltak az expedíciósok, akik a túlélők közül kiemelkedtek és vették az erőt/bátorságot, hogy útnak induljanak az ismeretlenbe, annak reményében, hogy segítséget találnak. Nem igazán a szereplőkön volt a hangsúly, eléggé nehezen jegyeztem meg, hogy ki kicsoda és kivel mi történt, de a három főszereplőt könnyű volt megszeretni és figyelemmel kísérni.

A zuhanást követően már többen életüket vesztették, ami már eleve egy nagy trauma volt a túlélőknek, ráadásul sokan meg is sebesültek, és ellátásra szorultak. Szerencsére a repülőn utazott két orvostan-hallgató, akik legalább a kisebb sérüléseket el tudták látni. Pontosan tudtuk azt, hogy ki hol ült a repülőn, ki-kivel milyen kapcsolatban állt.

Amit szerettem benne:

Az író stílusa szerintem kifogástalan, egyáltalán nem ír unalmas és tárgyszerű hangnemben. Imádtam, hogy van egy térkép, ennek köszönhetően egyszerű volt nyomon követni az útvonalat és a távolságokat.

Szörnyű volt olvasni azonban azokat a sorokat, ahol az elvesztett barátról/családtagról írtak. A könyv elejétől a végéig olvashatunk arról, hogy mivel tudták fenntartani az emberiséget az embertelen körülményekben, arra is kitér a regény, hogy milyen fizikai tüneteik lettek a vitaminhiánytól és a rendszertelen étkezéstől. Hihetetlen, hogy az emberek milyen erősek tudnak lenni egy ilyen helyzetben és mekkora lélekjelenlét szükséges ahhoz, hogy túléljenek egy ilyen katasztrófát. A vallás is elég erőteljesen megjelenik a kötetben, hiszen nem volt más vigaszuk egymáson és a hiten kívül, rendszeresen imádkoznak és sokakat a húsevés is visszatart, mert félnek, hogy Isten nem nézi ezt jó szemmel. Érdekes volt az, ahogy az egyik szereplő beszél erről a többieknek, idézek:

– Olyan ez, mint a szentáldozás. Amikor Krisztus meghalt, nekünk adta testét, hogy lelki életet élhessünk.

A vallás mellett a kitartás, akaraterő és élni akarás szintén fontos eleme a regénynek. Ami ebben a könyvben megmutatkozik egyszerűen lehengerlő és csodálatraméltó, főleg, ha belegondolunk, hogy ezek valós információk és tényleg megtörtént minden, ami a könyvben szerepel. Attól féltem, hogy unalmas lesz a regény és száraz, de kellemesen csalódtam.

Ami kevésbé tetszett:

Jó lett volna, ha látunk néhány képet a helyről, a repülőről (persze tudom, hogy valószínűleg nem adhatják ki őket, de nem is a durva dolgokra gondolok). Szerettem volna, ha több érzelmet/gondolatot mutat egy-egy karakterhez az író.

Összegzés:

Nagyon élvezhető könyvnek tartom, és habár a téma nem a legvidámabb, mégis érdemesnek tartom elolvasásra, ha valaki bírja az ilyenek, sokat tanulhatunk belőle. Ajánlom mindenkinek, aki szívesen olvasna erről.

BORÍTÓ: Semmi különös, passzol a történethez, rajta van minden, aminek rajta kell lennie. Hangulatos és azonnal érezhető, hogy milyen könyvről van szó.

TÖRTÉNET: Nem ismertem előtte ennyire, pedig régen a filmet is láttam. A könyv olvasása után sokkal több mindent megértettem, borzalmas, de egyben lehengerlő olvasmány is.

KARAKTEREK: Itt annyira nem rajtuk van a hangsúly, azonban a három főszereplő jól kidolgozott, eleget megtudunk róluk. Ami még nagy előny ennél a regénynél az az, hogy nem kell teljes mértékben megismerni a karaktereket ahhoz, hogy együtt tudjunk érezni velük.

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  5/5

KARAKTEREK: 4/5

KIADÓ: Európa

MEGJELENÉS: 2017

OLDALSZÁM: 416

Kedvenc karakter: Nincs kimondottan

Amit szerettem benne: Alaptörténetet, leíró részek, kivitelezés

Amit nem szerettem benne: Szerettem volna többet olvasni az érzelmekről, jó lett volna, ha csatolják a levelek eredeti kéziratát, esetleg néhány fotó (ami még nem túl zavaró az átlagolvasónak)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük