Agave,  Neil Gaiman,  Tévésorozat-adaptáció,  Mitológia,  Fantasy,  Kortárs,  2019,  Thriller,  3,5 pontos

Neil Gaiman – Amerikai ​istenek

MŰFAJ: Misztikus, Fantasy

SOROZAT RÉSZE:

FÜLSZÖVEG:

“Szörnyű vihar közeledik…

Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.

A Hugo-, Nebula-, Locus-, SFX Magazine- és Bram Stoker-díjas, világszerte elsöprő sikerű regényt most a könyv megjelenésének tizedik évfordulójára kibővített változatban vehetik kezükbe a magyar olvasók.”

 
Értékelés

Neil Gaimantől még csak két könyvet olvastam korábban: Coraline (imádom) és a Csillagport (eh, szerintem a film jobban sikerült). Mivel ennyire vegyesek voltak az érzéseim vele kapcsolatban, többet szerettem volna olvasni tőle; így esett a választásom erre a kötetére, ami mai napig sokak kedvence.

Bevezetés:

Gyakorlatilag minden műfaj megtalálható ebben a regényben, amit én kedvelek: fantasy, misztikum, thriller és csipetnyi horror. Kifejezetten a vártam, hogy milyen lesz a könyv ezekkel a zsánerekkel.

Az emberek üveges tekintettel, leverten vonszolták magukat, amit általában csak repülőtereken és börtönökben látni. Ha a pokol más emberek társasága – gondolta Árkény -, akkor a purgatórium egy repülőtér.

Amit szerettem benne:

Csodálom az íróban, hogy láthatóan fejlődik minden egyes könyve után; a három említett könyv mindegyike más és más stílusú, szinte meg se tudnám mondani, hogy ugyanaz az író írta őket. A leírások és a párbeszédek kifejezőek, érzékletesen mutatja be a jeleneteket és amikor kell, határozott.

Árnyék karaktere megnyerő, könnyen tudunk vele azonosulni; annak ellenére, hogy sodródik az eseményekkel – gyakorlatilag olyan, mintha letennénk valahová és ott maradna-, szerethető személyiség, nem kelt ellenszenvet az olvasóban. Erős jellem, aki a felesége halála után is kiáll magáért, és talál célt, motivációt az életében.

A börtönbeli életéről nem sokat tudunk meg, Árkény nem tűnik egy tipikus bűnözőnek, akit azonnal lecsukna az ember. Szerdával a kapcsolata viszonylag gyorsan barátsággá alakul át, szerettem a közös jeleneteiket.

Az istenek megalkotása ebben a könyvben határozottan jól sikerült, tetszett, hogy sokféleképpen megjelentek, bár nem vagyok vallásos, mégis tudtam értékelni a hittel kapcsolatos dolgokat a regényben. Volt az egész könyvnek egy finom hangulata, ami ízléses univerzumot varázsolt nekünk.

– Az istenek meghalnak. És amikor valóban meghalnak, senki sem gyászolja őket és senki sem emlékszik rájuk többé. Az eszméket nehezebb megölni, mint az embereket, de a végén őket is lehet pusztítani.

Ami kevésbé tetszett:

Nagyon nehéz a könyvről írni, talán az eddigi legnehezebb könyv, amit értékelnem kell. Egyszerűen annyi minden szeretett volna lenni ez a regény, kicsit sokat akart, de nem bírta el. Vitathatatlan, hogy Neil remek író, és semmiképpen sem szeretném leszólni a munkáját, mert ebben a kötetben bizony iszonyat sok a kutatómunka, látszik az írás folyamatos gondozása. Azonban helyenként számomra unalmassá vált a történet, és nehezen tudtam vele haladni, mert vártam minden egyes istennél, hogy na, majd itt lesz valami nagy durranás. Sajnos nem jött semmi, és sok mindenre csak a végén kapunk választ, ami nem probléma, csak több akcióra számítottam egy ekkora kötetben.

Érthető, hogy miért szeretik vagy nem szeretik ezt a regényt, nálam volt egyfajta hullámzás, hol imádtam és hol legszívesebben letettem volna. Amint kicsit felcsigázta az érdeklődésemet valami iránt az író, rögtön abba is maradt, túl sok szereplő volt, akik csak néhány oldalnyi helyet kaptak a könyvben.

A legnagyobb gond pontosan ez volt, szerettem volna többet olvasni a világfelépítésről, és habár több, mint 600 oldal a kötet, még sem éreztem, hogy eleget tudok. Túl sok információ volt besűrítve ebbe a könyvbe, és -szerintem-, ha kevesebből hozta volna ki Neil, akkor sokkal nagyobbat is ütött volna -nálam-.

Összegzés:

Ezt a könyvet mindenkinek ajánlanám egy olvasásra, mert vagy a kedvenced lesz vagy semleges élmény, viszont mindenképpen olyan, amit érdemes egyszer átélni. Határozottan fogok még olvasni az írótól.

BORÍTÓ: Kifogástalan, remekül passzol a történethez és a műfajhoz.

TÖRTÉNET: Túlírt volt számomra, de kétségkívül egy jó könyv. Egyszer mindenképpen el kell olvasni.

KARAKTEREK: Árnyékot imádtam, a mellélszereplőkből keveset láttunk, én olvastam volna még róluk, főleg az istenekről.

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  3/5

KARAKTEREK: 3/5

KIADÓ: Agave

MEGJELENÉS: 2020

OLDALSZÁM: 648

Kedvenc karakter: Árnyék

Amit szerettem benne: Alaptörténetet, mitológia

Amit nem szerettem benne: Unalmas részek

Könyvemlítések: Agatha Christie – Az Ackroyd-gyilkosság

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük