Fantasy,  2 pontos,  Misztikus,  2018,  Gabo,  Naomi Novik,  Regény

Naomi Novik – Ezüstfonás

MŰFAJ: Fantasy, Népmese-adaptáció

SOROZAT RÉSZE:

FÜLSZÖVEG: “Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.

Amikor az erdőben meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord, jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének szánnak.

Csakhogy a cár, az ifjú Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét, erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.

A mítoszokból és tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas regénye tette”.

Értékelés

Nyáron szereztem meg a regényt, egy akció keretében. Naomi Noviktól még semmit nem olvastam, viszont nagyon jókat hallottam róla, így gondoltam adok neki egy esélyt.

Bevezetés:

Nem tudtam, hogy mire számítsak ezzel a könyvvel kapcsolatban, mert semmilyen tapasztalatom nem volt még az írónővel. A Medve és a Csalogányhoz hasonlították, amivel mondjuk voltak problémáim, de összességében nem volt rossz, így gondoltam, hátha Novik regényét is kedvelni fogom.

A borító valami meseszép, nem csoda, ha először az keltette fel a figyelmemet. Imádom, hogy keménytáblás kiadás, sokkal kényelmesebb fogni a könyvet és a gerince sem törik meg. A lapok remek papírból vannak, habár kicsit sárgák, de vastagabbak, mint az átlag könyveké (ezért is szeretem a Gabo kiadásait, mert jó fajta papírt használnak), egyszerű volt lapozni a kötetet és véletlenül sem gyűrődtek meg!

Sajnálod, hogy melegben vagyunk? Hogy meggazdagodtunk és kényelemben élhetünk? Hogy olyan lányod van, aki arannyá változtatja az ezüstöt?
– Cserébe jéggé dermed a szíved – jegyezte meg.

Amit szerettem benne:

Az első 50 oldalon hamar túljutottam, mert szépek a leírások, érdekesnek tűnt a történet. A neveket itt is nehezen jegyeztem meg, csakúgy, mint a Medve és a Csalogánynál, ami kevésbé volt gond, mert csak két főszál van, amit nyomon követhetünk. A tél mesés hangulatát remekül visszaadja az írónő, nagyon szépen fogalmaz és hosszú leírásokat alkalmaz, ez nem egy tipikus párbeszédes regény.

Több dolog is megjelenik a regényben, aminek fontos mondanivalója van: család; felelősség; testvéri szeretet; bizalom; családon belüli erőszak; bántalmazás és a vallás. Szerettem, hogy ilyen komoly dolgokat is említ az írónő és ezeket tényleg szépen “fonta” bele a történetünkbe.

A történet ezen része igaznak bizonyult: csak könyörtelenül lehetünk jó pénzkölcsönzők. Készséggel gyakoroltam a könyörtelenséget a szomszédjaink felett, mert ők is könyörtelenek voltak az apámmal.

Ami kevésbé tetszett:

A fogalmazás és a cselekmény vitte volna az egészet, ha nem lenne ennyire vontatott, és ha olyan dolgokról olvastunk volna, ami fenntartja az érdeklődést az olvasó számára. Rengeteg helyen azt éreztem, hogy nem haladunk, nem történik semmi és hiába a szép fogalmazás, unom. Alig vártam, hogy lapozhassak a párbeszéd részekhez, mert egyedül azoknál éreztem, hogy na, legalább történik valami és nem csak magunkban beszélgetünk; fonunk; eszünk; öltözünk és ezüstből aranyat csinálunk.

A karaktereknél sem éreztem, hogy igazán kíváncsi vagyok bárkire is. Folyamatosan váltakoztak a szereplők és iszonyatosan idegesítő volt az, hogy nem volt kiírva, hogy éppen kiről olvasunk, minden ugyanott folytatódott, ahol az előző szereplőnél abbahagytuk, viszont az 1/3 személy maradt. Nem volt erőteljesen elválasztva a szereplők szemszögének váltakozása; ezt még tetőzte az, hogy többször olvastuk el ugyanazt, csak más szereplő szemével (de legalább ezek nem voltak hosszú ismétlések). Azt sem érettem, hogy néhány karakternek minek külön oldal, amikor érdemben nem segített, hogy jobban megértsük az eseményeket. Mirnácjusz; csakúgy, mint a Sztarikkirály meglehetősen érdekfeszítő, de vajmi keveset szerepelnek…Azt pedig magyarázza már el nekem valaki, hogy lett ebből romantika a végére? Mikor, hogy? Komolyan nem értem.

Az alaptörténet izgalmasnak lett volna mondható, ha nem 450 oldalban van elmesélve, sok volt a felesleges információ, ami nem vitte előrébb a történetet. Karakterfejlődés terén láttam némi változást a lányokon, legalább annyi elmondható.

Lehetséges, hogy teszek vele később egy próbát, mindenesetre egy ideig rá se bírok nézni a könyvre. Kár érte.

Összegzés:

Szerintem Novik regényei nem nekem íródtak, sőt gyanítom, hogy ez az orosz folklór sem igazán az én műfajom, így egy picit pihentetni fogom a témát. Ez egyébként senkit ne riasszon el, mert rengetegen imádják az írónőt és biztosan sokaknak kedvencévé válna a regény. Sajnos nem én vagyok az embere.

Ajánlom azoknak, akik a Medve és a Csalogányt nagyon szerették!

BORÍTÓ: Nagyon igényes munka, illik a történethez is és szuper hangulata van. Kár, hogy ez az egyetlen pont, amit igazán tudok szeretni benne.

TÖRTÉNET: Vontatott, iszonyatosan lassan lehet vele haladni. A leírások szépek, viszont sok helyen unalmas és nem ír olyan dologról, ami vinné tovább a történetet.

KARAKTEREK: Gyakorlatilag senkit nem szerettem, kivétel a sztarik. Jellemtelenek és ennyi oldal után sem tudom kijelenteni, hogy sokat tudtam meg róluk.

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  1/5

KARAKTEREK: 1/5

KIADÓ: Gabo

MEGJELENÉS: 2018

OLDALSZÁM: 456

Kedvenc karakter: Sztarik

Amit szerettem benne: Alaptörténetet

Amit nem szerettem benne: Lassú volt, unalmas

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük