Romantikus,  2021,  Bridgerton család,  Julia Quinn,  Tévésorozat-adaptáció,  Gabo,  3,5 pontos

Julia Quinn – A ​herceg és én [Bridgerton család 1.]

MŰFAJ: Romantikus

SOROZAT RÉSZE: Bridgerton család 1.

FÜLSZÖVEG:

“A regény alapján készült sorozat 2020 decemberétől látható a Netflixen.

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.

Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…”

 

Értékelés

A romantikus regények távol állnak tőlem, de a Netflixen láttam a Herceg és Én című sorozatot, eléggé szórakoztatónak találtam és amikor a Booktuberek kihívásán megláttam, hogy választható olvasmány közös havi könyvként, meg is vettem.

Bevezetés:

Ritkán olvasok ilyen jellegű regényeket, mert sokkal jobban kedvelem a krimit, fantasyt és a horrort. Viszont filmekben/sorozatokban szívesen megnézem a kosztümös alkotásokat, és Jane Austen köteteiért is odavagyok. Nagy figyelmet kapott az utóbbi időben Julia Quinn adaptációja, ám eléggé megosztó a vélemény róla. Én élveztem, mert szerethetőek lettek a karakterek és ez még az elviselhetően nyálas kategória.

Simon lenézett szabad kezére és észrevette, hogy ökölbe szorult. Lassan végigpásztázta a szobát, próbálta eldönteni, melyik férfi arcán használja.

Amit szerettem benne:

A könyv borítója számomra nagyon szép, tetszenek a színei és a Gabo többi kiadásaihoz hasonlóan a papírvastagság is tökéletes. Aggódtam, hogy hamar meg fog törni a gerince, de szerencsére ép maradt olvasás után is. Sokkal jobb, mint a régi kiadás, engem az az erős pink taszított.

Az írónő stílusa könnyed és hamar fel tudjuk venni a fonalat a cselekménnyel, modern, de mégis a kornak megfelelő dolgokat is használ. Engem nem zavart, hogy sok helyen nem korhű a történet, mert nem is igazán ez a lényeg benne. Simon és Daphne gyorsan a szívünkhöz tud nőni, a párbeszédek és a szócsaták humorosak. A férfi karaktere izgalmas, jól kidolgozott, Daphne-vel pedig egyszerű azonosulni.

Nálam sikerült elérnie Quinnek a szimpátiát, 2-3 fejezet után nem tudtam letenni, annyira vitt magával a két főszereplőnk, alig vártam, hogy a kapcsolat közöttük elmélyedjen és végre egymásra találjanak. Talán a regény fő eleme és legnagyobb erőssége az, hogy laza, mulatságos és élvezetes. Nem kell túlgondolni semmit, senki ne várjon történelmi eseményeket, itt csupán egy kellemes időtöltésre számíthat az olvasó, amihez társul némi dráma és érzelmek. Maximálisan a cselekményre és a két szereplőre koncentrál az író, a mellékszereplőkről keveset tudunk meg, de ez egyáltalán nem zavaró.

– A személyes véleményem az, hogy ez a te meg az öcséid majomszerű ragaszkodása miatt van, de ő azt mondja azért, mert senki nem tekinti romantikus hősnőnek.

Ami kevésbé tetszett:

A könyv első fele igazán hangulatos, ott kezdett kicsit lapos lenni, ahol már egymásra talált a pár. Nem értettem, hogy Daphne miért erőlteti ennyire a dolgokat a férfira, amikor tudja jól, hogy mit nem szeretne. Úgy éreztem, hogy nem veszi figyelembe Simon véleményét és nem törődik azzal, hogy másnak mi a jó, csakis magával. Egy önző ember lett, ami belőlem ellenszenvet váltott ki. Sok volt a hiszti tőle, és ennél a pontnál már unalmasnak tartottam. Megértettem volna, ha segíteni akar és úgy próbálja meg elérni a célját, de ehelyett makacskodott és büntetni kezdte Simont.

A karakterfejlődés sem bontakozott ki igazán, mert egyik pillanatban még erős volt az ellenállás, aztán hirtelen bumm Simán már nem mondott nemet saját magának, és kevésbé vált fontossá az ígérete. Nem egészen volt egyértelmű, hogy mitől is gondolta meg magát, persze oké, szereti a lányt, de eddig mindennél fontosabb volt neki az, ami a múltban történt és ami ellen tenni próbált. Nyilván nem számít az ember nagy dolgokra egy ilyen könyvnél, de mégis valahogy hiányoltam belőle azt, hogy miért döntött végül másképp.

Daphne anyja pedig iszonyat felbosszantott az egyik jelenetnél (valószínűleg poénnak szánta az írónő), de ugyan miért nem volt képes választ adni a saját lányának?! Mi titkolni meg szégyellnivaló van ezen? Fel kellett volna készítenie, ebben a helyzetben már felesleges volt hallgatni, bár az megint más kérdés, hogy kicsit kizártnak gondolom, hogy Daphne ennyire nem hallott semmit még a témáról, amikor folyamatosan hangoztatva volt, hogy milyenek a testvérei.

Továbbá a leíró részeket is kevésnek találtam. Nem tudtuk meg, hogy ki hogy néz ki, milyen ruhát visel vagy éppen mi az elfoglaltsága. Daphne bátyjain kívül csak néhány embert ismerhettünk meg, őket is csak átfogóan, szívesen olvastam volna róluk. Ugyanez volt a problémám a helyekkel, minimális információt kaptunk, mintha nem lenne fontos. De ezt még el tudom nézni az írónak.

Akadt néhány elírás/elgépelés is, ami kissé zavaróvá tette az olvasást.

Összegzés:

Egyébként egy olvasható regény, és értem, hogy miért szeretik ennyien. Újat már nem tudott nekem adni, de végeredményben egy pozitív élménynek éltem meg. Kíváncsian várom a folytatást, bár tudom, hogy abban más szereplőkről van szó.

BORÍTÓ: Nekem jobban tetszik, mint a rózsaszín verzió. Ötletesebb és mivel láttam a sorozatot, ezzel jobban szimpatizálok.

TÖRTÉNET: Az alapkoncepció érdekes, és egy romantikus regényhez pont elég lenne, viszont az egymásra találás után unalmassá válik.

KARAKTEREK: Az elején szerettem mindenkit, de aztán Daphne nekem túlságosan önző lett. Simonnal nem volt igazán baj.

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  3/5

KARAKTEREK: 3/5

KIADÓ: Gabo

MEGJELENÉS: 2021

OLDALSZÁM: 392

Kedvenc karakter: Simon

Amit szerettem benne: Alaptörténetet

Amit nem szerettem benne: Daphne viselkedése, a történet második fele

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük